Ez csak egy gyors összefoglaló... Csakhogy ne irigykedjetek nagyon, hogy egy tök hiperszuperluxusapartmanban töltöttem vasárnaptól keddig az időt Füreden a szüleimmel, ahol a Szerb kézilabda válogatott is épp megszállt, és megnéztem a szerb-magyar meccset is ahol természetesen nyertünk... Amúgy a hatos játékossal szemeztem egy csomót reggelinél meg ebédnél, de mivel oroszul, ill. ukránul csak a szeretlek, köszönöm és a kutya szavakat ismerem, ciki lett volna odaállítani hozzá, 2 óra szemezés, pirulás majd dugjmeg nézés után, hogy szeretlek. A kutyára furán nézett volna.

Bár a szex nemzetközi szó, és ha odaléptem volna hozzá, hogy szex-kutya, az már levágósabb lett volna. *buja kacaj*

Kedden azonban haza kellett jönnöm, méghozzá vonattal, mert anyumék ott maradtak szilveszterezni.

Romba dőlt a szilveszter

Bizony ám. Meg volt már a konkrét tervem szilveszterre. Oly egyszerűnek és kézenfekvőnek tűnt az egész. De nem, idén sem úszom meg a szervezési mizériát. A tervem a következő volt:

Ebből annyi maradt, hogy megnézzük a Wet Lips-et és a Melancholiát, mert őket szeretjük, de az utána szolgáltatandó zenét, egyikünk sem preferálja a társaságból (gondolok itt a hard electrora), így hát kénytelenek leszünk továbbállni. Na de mégis hová? Elkezdtem nézelődni... Avalon nem is lenne rossz és messze sincs tőlünk. De a Gyártól igen... És éjjel a fasznak sincs kedve utazgatni arrafelé. Óvatos duhaj vagyok, féltem a seggem kéremszépen. Lehet, hogy megérné taxit fogni. Sőt. Biztosan megérné taxit fogni, de én +4fő egy taxiban? Talán...

My happy three friends <3

Közeleg a Karácsony. A szeretet ünnepe. Itt az év vége, egy új év kezdete... Ilyenkor mindenki számot vet, ki hol tart, hányadán áll. Egyszóval egyesek kissé filozófikusabbra veszik a figurát, és elérzékenyülve kapnak szeretteik után. Na meg itt van ugye a nagy ajándékozási láz. Ki, kinek, mit vegyen. Én is elgonolkoztam 2008-on és rájöttem, hogy ez életem egyik legfontosabb éve. Nem az érettségi, vagy a továbbtanulás miatt. A barátaim miatt. Az útóbbi időben rengeteg dolog történt velem, úgyérzem ezalatt az év alatt annyit változtam mint máskor 4év alatt. Akárhogy is rúgkapálok ellene, lassacskán felnövök. Minden más lesz, de egy valami örök marad: A barátság.

Ezért az idei Karácsonyra, ezt a bejegyzést is az ajándékaim mellé csatolom nektek. Ugyanis a világ legszerencsésebb emberei között érezhetem magam, és ezt nektek köszönhetem. Egy átlag ember örülhet ha egy igazi barátot képes találni ebben az elkorcsosult világban (és itt nem haverokra célzok, abból van sok... Igazi, bármit bármikor megtenne érted barátra). Nekem viszont rögtön három adatott. Kezdjük a sort hát Melinda királylánnyal:

A mi kapcsolatunk igazán különleges. :) Volt egy korszakom, mikor anyupótlónéninek neveztelek.:) Mindig gondoskodsz rólam, ha a szükség úgy hozza (ugyanis minden vagyok, de legkevésbbé sem önálló), és olyanokat viselsz el nekem, amiért másokat már rég elküldenél... Nos oda. Úgy ismersz már, mint a tenyered, és már a nézésemből is megtudod állapítani, hogy épp hogyan csalhatsz ismét mosolyt az arcomra, ha baj van. Rengeteg hülyeségem van, de Te emberfeletti türelemmel kezeled ügyes-bajos kitöréseimet. Nem tudom mivel érdemeltelek ki, de soha nem akarlak elveszíteni... És az, hogy Szegedre készülsz egyetemre... Már a gondolattól is könnyek szöknek a szemembe, ha eszembe jut, hogy jövőre nem te ülsz majd mellettem, nem cserélünk majd szendvicset, ha az anyukád szalámit rakott bele sonka, vagy párizsi helyett, és egy idióta punk koncerten (ahová csakis kizárólag veled jártam) nem leszel majd ott, hogy "bevédj". Hisz kettőnk közül mindig is Te voltál/leszel az erősebb, nem csak fizikailag. Egyszóval, ne felejts el soha, mert én nem foglak, igérem! 

Már most bőgök mint egy hülye "rinyapina", pedig itt van még nekem a listán két másik személy is, akik közül az egyik Annus:

Ahogy téged ismerlek, nem csak én szipogok most, mint egy olcsó hollywoody film szerelmes jeleneténél, hanem te is. :) Ha létezik még egy olyan érzékeny, érzelmes ember mint én, akkor az Te vagy. Rengeteg közös dolog van bennünk és tudom, hogy tényleg elfoglalt vagy, mégis amikor teheted, szünetekben rohansz hozzám, és azt a pár perc együtt töltött időt is meghitté tudod tenni, azzal amilyen vagy. A három közül, veled köttetett a legkésőbb a barátságom, mégis nagyon gyorsan egymásra találtunk, és úgy érzem kiírthatatlanul mélyre gubóztad be magad a szívembe. Te vagy az egyetlen akivel még sosem vesztem össze:) Nem tudom hogy csinálod... De kihozod belőlem a jobbik énem. A semmiből csaptál le rám, és örülök, sőt büszke vagyok arra, hogy a barátodnak nevezhetem magam. Nem ismerek még egy ilyen nagylelkű, jóindulatú és érző szívű embert mint Te. Nehezen nyílsz meg, de ha megnyílsz, olyan szeretetet és kedvességet árasztassz a másik ember felé, aminek melegéből lehetetlenség önként kilépni. Egy gyönyörű embert ismerhettem meg személyedben (és itt kivételesen nem a külsődre célzok), egy igazán értékes embert, aki még ma is képes igazán mély érzelmekre, ami sajnos egyre ritkább. Nagyon szeretlek és azt akarom, hogy tudd, rám bármikor számíthatsz, én mindig itt leszek neked.

 Elérkeztem hát a harmadik személyhez is, ahoz, aki legkorábbról csapódott mellém a világegyetemet átszelő kalandjáratomba, Szöszi:

 Te már veteránnak számítassz mellettem. :) Vén nyanya. Általános iskolában kezdődött a mi love strorynk, akkor tájt még négyesben nyomtuk az ipart. Sok szép emléket őrzünk arról az időről, akkor te még Szöszi voltál én meg Vuki... Ma már mindenki csak Rékaként ismer téged, de én a kiváltságosok közt vagyok, mert nekem örökre Szöszi maradsz. Elballagtunk a Nériből és külön utakat kezdtünk járni, de ez nem sokáig maradt így. Amilyen gyakran csak tehetem, rohanok az én kis nyuszókamuszókámhoz, akit "I L U 4 eva". Te is rengeteg baromságomat tűrted el annó, köszönöm, hogy elviselted, és köszönöm, hogy ápolod a barátságunk. Tudod benned azt imádom, hogy univerzálisan alkalmazkodsz az épp aktuális szituációhoz. Ha hülyének kell lenni, fuldoklunk a nevetéstől, de ha bármi bánatom van, meghallgatsz és megvígasztalsz. Bámulatos, hogy mennyi akaraterőd van. Ha valaki, hát Te, biztosan viszed majd valamire. Tudom, hogy neked nagyon fontosak a céljaid az életedben, remélem a barátságunk megőrzése is a céljaid közt szerepel, mert akkor sosem veszítelek majd el. Apropó: te már elrángattál két HC koncertre, most én vagyok a soros. Írd fel a képzeletbeli listádra aminek a címe: "mit kell még megtennem az életben", hogy Vikivel goth partyra mennem. Továbbá éjjelre mindig zárjátok be a kaput, mert támadnak a gnómok!:) És tudoooood: Szeeeriiii vaaan nyuuuuuszkóóóóóóóó<3

Itt járt a Télapó

Hulll a hó, hull a hó, hull a pelyhes hó... Igazából nem, de itt volt a Télapó! Tegnap még a metrón is találkoztam vele, egy fekete szemteszacskót cipelt, remélem az én ajándékomat nem abba rakta. Mindenesetre idén anyu nagyon trükkös volt, mert tényleg elképzelésem sincs róla, hogy mikor csempészte az ajándékomat az ablakba. Kaptam 3 balettjegyet a Diótörőre (igen, megyek balettra, és egyáltalán nem kényszerből, én színházba járni is imádok, tudom manapság ez nem "menő"), és milka csokit. I love Milka <3 ! 

De mint tudjuk nincsen rózsa tövis nélkül, és nincsen Mikulás krampusz nélkül. Igazából nem jelmez gyanánt, de ma felöltöttem az ördögszarvam, ma legálisan rohangálhattam benne a városban. Tulajdonképpen a fekete cucc adott volt, a durva smink is, úgytűnik a tömegeknek több se kell ahhoz, hogy egyből krampusznak tituláljanak. Egyfajta látványosságként szolgáltam ma amerre jártam. Poén volt, a Duna Plázában még suttyomban le is akart fényképezni egy sunyi férfi. Több mint valószínű, hogy sikerült is neki, csak azt nem értem miért nem kért meg, még pózoltam is volna. Mert miért ne? Egyébként épp a mosdóból tartottam visszafelé, amikor láttam, hogy a csávó lefényképez egy mikulást (nem mobillal, készült profi photomasinával), és én pont elhaladtam mellette, mikor hallottam, hogy "ez de jó kép lesz" -> erre persze hátrafordultam és mit látok? Hát engem fényképezett. Na mindegy, hízott a májam. Muhaha.

Mellesleg nevetséges, hogy amikor csak úgy egy szimpla szürke hétköznapon öltöm fel a szarvaim, akkor senki nem mer igazán megbámulni, mindig gyorsan elkapják a tekintetüket az emberek, és nem is mernek igazán összesúgni a hátam mögött. Ma folyamatosan hallgathattam a hülyeségeiket. Sőt az ellenőrök is leálltak velem hülyülni: "Hűha, te aztán biztos nagyon rossz kislány voltál". Ha még tudnák milyen rossz...

Ma még az angol tanárom is "beszólt". Hangsúlyoznám, hogy már 9 év vége óta öltözöm ... Hogy is fogalmazzak... Szóval akkor még punk korszakomat éltem. Mindegy a lényeg az, hogy szinte sosem voltam az a kis átlag csaj. De ő 12. félévkor veszi észre, hogy én sminkelem magam. És miért. Miért? Mert így érzem jól magam, mert hátul ülök és így jobban látnak, vagy csak mert egyszerűen így vagyok egyéniség? "Szerinted nem vagy íyg is elég feltünő személyiség?" De igen, csak így meg még jobban. Mostanában egyre jobban elmérgesedik az angoltanár és az osztályunk között a viszony. De ne rajtam töltse ki a mérgét. Érdekes módon még senki sem tette szóvá. Sőt, komolyan meg szokták dicsérni a stílusomat a tanárok.

De honnan is lyukadtam ki ide? Jah igen: Ma voltam Petivel moziban (Katasztrófafilm: kurva nagy!!), meg teázni is voltam egy szolnoki barátnőmmel, Evivel, akit már nagyon régen láttam és <3 ! No meg iskolában... Mozgalmas nap.

Szinte mindenhol észlelhetjük már a Karácsony szelét. Nálunk ez tényleg a szeretet ünnepe. Már alig várom, hogy fát diszítsek, aztán várjam unokatesómékat, aztán jöjjön a "Jézuska" és Petivel a szobánkban tépjük szét az ajándékok csomagolását. És idén én is akarok csillagszórót, nem ér, hogy mindig csak apunál van!

Azt mondták írjam ide, hogy "hellókarácsony".

Helló Karácsony!

Lassan itt a december. Bár a hó a város nagy részében már elolvadt, azért gondolom nem ez volt az utolsó havas élményünk ezen a télen. Így hát gondoltam jobb ha felkészülten várjuk a következő alkalmat, mikoris lehetőségünk lesz hóemberekkel elborítani városunk unalmas kis utcáit, ezzel is javítván az összképet. Tehát nézzünk pár ötletes hómanust:

Mikor lesz már negyed négy? Én már teljes harcidíszben vagyok.

Ismét beköszöntött a hétvége. Nekem torokfájósan és orrdugulásosan indul bár, de azért lehet ennél jobb még...

Annussal előzőhéten a szinte már hagyományossá vált teázós óráinkat töltöttük a zöld teknős nevezetű native teaházban(vajon mit jelent a native szó?). Épp ő is dillemmázott, épp én is dillemmáztam. Hát miért ne dillemmáztunk volna együtt? Férfigyülölő lelkipercekre igenis mindenkinek szüksége van egy héten legalább egyszer. Aztán imádhatjuk őket tovább csendben. Na mindegy, a rosz kedven hamar túltettük magunkat, aztán Emo-s képeket gyártottunk, nagy röhögések közepette. Lett azért egy-két édes is:

Hát igen, nagyon egymásra találtunk.

Szóval az a hétvége is eltelt, és íme itt egy újabb hétvége, tele tervekkel (most hallom, hogy esik a hó. Na már csak ez kellett, én bőrkabátot akartam hordani egész télen)... Szóval Annus még hét közben megpendítette, hogy elmehetnénk korizni a városligetbe. Meghát... Van ott ugye forralt bor is:P A gond az, hogy szerda óta nem került szóba, tehát most leszerveztem nyuszókamuszókámmal (alias Szöszi) is egy teázást, mondván, hogy borzasztóan hiányzunk egymásnak, és amúgyis hideg van. Holnap unokatesós ökörködős napot tartok.

Na de nézzük a jövőhétvégét mert az még sokkal érdekesebb és hamarosan az is eljön. Kéremszépen koktélpartyt rendezünk. Bizonyám, original koktélokkal, meg két extra pizzával és 13emberrel(többen nem igazán férnénk el). Olyan igazi suttyódiszkós táncolós koktélozásdit terveztünk a nagyérdeművel. Anyukámék ugyanis tiszteletüket teszik pornóapátin, és hát egy üres házat vétek nem kihasználni. Szóval a kellő lelkesedéssel és elszántsággal vetettük bele magunkat a szervezésbe, emberek meghívva, koktélok receptje kigyűjtve(aki elkészítse olyan is van ám), shaker beszerezve, a pénz előteremtve(elméletben), már csak a szülők utazása van hátra. Meglátjuk mi sül ki belőle. Mindenesetre az itt alvósok számítsanak rá, hogy többen lesznek egy ágyban.

Nos itt a Weekend! Enjoy!

Vagy... Mire vágyok én....

Vannak nők, akik arra vágynak, hogy megalázzák őket(nem testi értelemben), Vannak akik elvárják, hogy rajongjanak értük. Vannak akik felsőbbrendűnek képzelik magukat, vannak akik nem tűrik az ellentmondást. Vannak akik irányítani akarnak, vannak akik elvárják, hogy irányítsák. Olyanok is akadnak akik küzdeni akarnak, de akad aki csak úgy lenni. Van aki szereti, ha féltékenyek rá, de van aki megfullad tőle. Léteznek férfifalók, de olyanok is akik komolyat akarnak, vágynak a támaszra, az érzelmekre. Társ kell nekik, nem csak egy sexpartner.

Vágynak a vadságra, a buja érzékiségre, de ugyanakkor nőnek is akarják érezni magukat a párjuk mellett. Elvárják, hogy a kedvesük törődjön velük és éreztesse velük hogy fontosak, hogy nem CSAK AZÉRT fontosak, hogy szükségük van rájuk. Vágynak az érzelmekre. Támaszra van szükségük és támaszt akarnak nyújtani.

Szóval ti férfiak, akik a teremtés koronáinak képzelitek magatokat! Becsüljetek meg minket! Tiszteljetek meg azzal, hogy emberszámba vesztek, nem csak egy szexuális játékszerként kezeltek, aki arra való, hogy felizgasson titeket, ha épp rátok jön a kangörcs. Akihez beugrotok, ha épp arra jártok, de CSAK az ő kedvéért soha nem jártok arra, ha nincs ott dolgotok. Néha a legapróbb kedvességek esnek a legjobban. Nem kellenek nagy szavak, nagy tettek. Elég egy mosoly, egy ölelés, egy 2 szavas sms. Elég ha gondoltok ránk.

Akinek nem inge, ne vegye magára.

ÓÓÓ SZÓLEMIÓÓÓÓÓ

Na még ennél is sokkal klaszabb dolgokat énekeltem pénteken. Lementünk, és... Najó igazából nem zúzósat játszottunk, de az olyan jól hangzik...:) Fél óra elteltével rádöbbentünk, hogy inkább két órát maradnánk ha lehet. Lehetett. Mellesleg Eremita+Orcoo hyper édesek együtt. Szóval a feszkót sikeresen levezettük. Köszi nektek!

Szombaton a nyelvizsgámra is sor került. Az írásbeli részéből a nyelvtanos rész az... no comment. A szóbeli vicces volt. Kezdjük azzal, hogy háromnegyed órát minimum csúszott az egész, de addig is elröhögcséltem az időt az egyik ismerősömmel. Kicsit csúnyán néztek ránk a többiek, hogy mi ott hangosan hogy merészelünk hahotázni, mikor ők feszülten várják a mumust aki magával viszi őket a vizsgaterembe, de kb sz*rtunk rájuk. De olyan igazán Daemonásan. Na aztán jött értem a mumus. Az első két feladat feküdt, na de a harmadik. A szitu a következő: van 4ezer eurótok és rendezzetek belőle egy Open Air koncertet, de nem ám pesten... Berlinben (ugyebár ketten voltunk)!

1. Előkészítőn mindig csak Magyarországi dolgokat kellett szervezni
2. Azt se tudom mi van Berlinben, még nem voltam ott
3. Ha tudtam volna, akkor is cseszhettem volna a nevezeteségeimmel, mert Open Air koncertet kellett szervezni
4. Azon mi a faszt szervezzek? Ok.. Meghívok pár sztárt.. Ezt megtettem... És aztán? Magyarul sem tudtam volna megoldani.

Szóval hebegtünk habogtunk. Azért megpróbáltam a nevezetességek irányába terelni a szót, de rögtön beszóltak hogy "a-a Open-Air-Koncert" .Jah, és ráadásul 3 napos.

Köszönjük Emese(gondoltam... kimondani nem mertem, de erősen szugeráltam, hogy telepatikusan átsugározzam.).

Kész vége, nem bírom tovább, muszáj mikrofont ragadnom. Főleg így, hogy nagy a feszkó, mert szombaton nyelvizsgázok németből. Így hát karon ragadom Eremitát, bűbájos leendő szólósunkat, és lenézünk egy órácskára, valamely kellemes belvárosi próbaterembe. Teljesen be vagyok zyongva. :)

I <3 Mikrofon

Without tittle

Rózsaszín szmogtól fulladva,

Szerelemmel itatva,

Nagy szavakkal butítva,

Erős hittel, álmodozva,

Csak szárnyaltam...

Még szárnyaltam...

A remény csak egy hazug kurva,

Piszkos szavakat a fülembe súgva

Hiteget, és kéjesen vonaglik előttem,

Édes pokolba boldogan dőltem.

Csak zuhantam...

Csak zuhantam...

Gyötrődve gyötrődtem,

Napról-napra köpködtem

Ki magamból az élet szennyét,

Míg meg nem döglöttem.

Aztán csak zuhantam...

Csak zuhantam...

Szerettem, szárnyaltam.

Elhittem, álmodtam.

Reméltem, gyötrődtem.

Zuhanok... Bedőltem...

Igen, tudom... Nem, én sem értem... A helyzet az, hogy tegnap végig hánytam a napot. És két hányás között írtam ezt a verset. Tessék lássék. A vicc az, hogy ma már nem igazán értem én sem. :)

Szerelmes lettem <3

Szerelmem tárgya eme csodálatos bakancs a demoniától:

Egyetlen problémám, hogy egy német oldalon láttam, és próba nélkül nem lenne szerencsés megrendelni. Mit csináljak most? Szükségem van rá! Akarom őt! Egyszerűen KELL! Még a neve is kötelez. Daemonának Demonia bakancsa van. Mekkora fain lenne már... Nincs más hátra, fel kell kutatnom, addig nem nyughatok. Google-ra fel!

Mellesleg másvalaki is melengeti mostanság piciny szívem... <3

Hamvadó cigaretta vég...

Lassan, de módszeresen füstbe borul a világ. Manapság már nem csak a kipufogók és a gyárkémények pöfékelnek, mi magunk is fújjuk a füstöt, buszmegállókban, kocsmákban, szórakozóhelyeken, vagy épp sutyiban a suli wc-jében. Szomorú, vagy sem, mindenki döntse el maga, de lássuk be, 6év felett(remélem egy láncdohányos 5éves lelkébe sem gázoltam bele <- talán már nem is túlzok olyan nagyot...) szinte már több a dohányzó, mint a nem dohányzó.

Még az elején leszögezném, hogy nem kívánom meg váltani a világot, és Uri Geller módjára nikotinfüggőkből antifüstölgőket generálni. Nem is szólítok fel senkit, hogy érintse meg a monitort és érezze az energiát. Elvégre nem üthet el mindenkit kamion, a vastüdő üzletágában feltörekedni vágyók is biztos sok éhes szájat etetnek otthon. Egyszerűen csak körbenéztem a világban, és leírom amit láttam.

Tehát egyre többen cigiznek. De akkor most mi legyen azokkal akik nem? Én például nem, mégis, ha elmegyek egy buliba, pubba, vagy egyszerűen csak megállok a buszmegállóban, egyből 2oldalról fújják sztereóban a füstöt az arcomba. Nem hiszem, hogy a megoldás a dohányosok elszeparálásában rejlene. Ugyanis a legtöbb ismerősöm dohányzik. Nincs kedvem egy bulin, egyedül ücsörögni a nem dohányzó helyiségben. Valamilyen kompromisszumot mégis kéne kötnie a két tábornak, mert ez így nem állapot. A múltkori papok és prostik partyn is olyan szinten beállt a füst, hogy 3 óra tájékán rosszul lettem tőle, és majdnem vendégül láttam Vukot(egy korty alkoholt sem ittam, tényleg füst volt a ludas...). Az sem túl kellemes, mikor koncerteken az ugrabugrálás és erőteljes "bólogatás" közben el-elnyomnak rajtunk egy csikket véletlenül. A megoldás talán valamilyen füstelszívó készülékben lenne. Mindenesetre el kéne gondolkozni rajta erőteljesen.

Mellesleg a dohányzás öl, butít és nyomorba dönt!

Prosti party wid Suttyó didzsi

Most látom a kommenteknél, hogy állítólag balhét terveztek a Kék yukhoz a papok és prostikra. Nos szerencsére hozzám nem jutott el a hír, szóval én elmentem és buliztam egy hatalmasat. Mitöbb, el jött Melinda is, és el jött Annus is. Meg rengeteg más prosti és strici. Mindenkit megnyugtatok, az izomlázon és Melinda kiújuló bőrkeményedésein kívül (a magassarkújától) semmi bántódásunk nem esett, sőt egy fia nácit sem láttunk arrafelé kóricálni, pedig most Meli is szingli és ő biztosan lecsapott volna rájuk. Van az a perverziója a kopasz férfiakkal, szerintem nem is akarjátok tudni, úgyhogy nem is mondom el, hogy teljesen beindul tőlük.

Kb 10-re értünk le, akkor még javában játszott a nagy teremben valami brutál metál zenekar, amit személy szerint nem túlzottan díjaztam, úgyhogy hátra mentünk csocsózni, meg normális zenét hallgatni. Lassan de biztosan sokasodtunk. Aztán megjelentek az első táncoló emberek úgy 11 körül hátul. Mondanom sem kell mi is köztük voltunk. :) A Suttyó diszkó beindult, a nagy teremben meg még mindig koncerteztek.

Majd végre a "nagy teremben" is beindult az élet, dark, goth, industrial, egyszóval minden, ami kell. Jobbnál jobb Dj-k, jobbnál jobb zenék... Rohangáltunk a két terem között, az éjjelből áttáncoltuk magunkat a hajnalba. 

Azért van abban valami báj, mikor a "fekete sereg" Pákóra és Coco Jambo-ra tolja.

Hajnali ötkor úgy döntöttünk, hazafelé vesszük az irányt. Igaz még kétszer visszafordultunk, szóval tényleg nagyon jó volt.:) És hát ekkor kezdődött meg Melinda személyes kis keresztútja. Amikor már valaki mellettem marad le, az durván lassan botorkál. Én mondtam, hogy ne jöjjön magassarkúban...

Az eső kellemesen szemerkélt, A város lassan életre kelt. A panelházak nyitogatták ablakszemeiket, a villamos is álmosan csilingelt. Én meg majdnem elaludtam a buszon...

Én így voltam kurva:

Papok és prostik Halloween party

Kicsit meg késve bár, de reméljük nem ELkésve már, minden kedves blog látogatót meginvitálnék a mai csodálatosan romlottnak igérkező éjjelen a kék/vörös yukban rendezett partyra. A plakát azthiszem magáért beszél, hát lássuk:

Basszeros kerestetik

Már nyár eleje óta tervezgetem, szervezgetem a leendő zenekart, amiben örömem és életem értelmét lelhetem majd újfent. Még nyár elején eljutottam odáig, hogy találtam egy igazán profi, és határozott dobost, de ezzel meg is állt a project. Mondanom sem kell, minden újabb próbálkozásom kudarcba fulladt, aki ilyen stílusban játszana az már foglalt, vagy a világ másik végén lakik, aki meg nem foglalt, az nem akar ilyet játszani. Azonban az utóbbi hónapban újra beindult a gépezet, találtam egy szólógitárost, és nem sokkal ez után egy billentyűs is felbukkant (kis utána járással). Egy szóval már csak egyetlen tag hiányzik, a basszusgitárosunk.

Már minden létező oldalon/fórumon hirdetek, úgy látszik az összes stílusbéli basszusgitárost elnyelte egyfajta goth-dark-indusztriál zenét kedvelő és művelő fiatalokkal táplálkozó feketelyuk.

Szóval eljutottam odáig, hogy kibiggyesztek ide is egy hirdetést. Hátha.

Tehát budapesti, alakuló goth-dark-industrial egyveleget játszó zenekar keresi lelkes, komoly hozáállású basszusgitárosát! Decembertől kezdenénk a próbákat, mivel addig elfoglaltak vagyunk (nyelvizsga, iskola, stbstb).  Az első pár próbán nyílván feldolgozunk majd, de aztán saját számokat szeretnénk. Ha úgy érzed van benned elég tehetség, lelkesedés, nem vagy már kezdő és komolyan is gondolod, akkor jelentkezz minnél hamarabb! 

email: daemona91@gmail.com

MSN: vi-ki@freemail.hu

Vagy akár itt is dobhatsz egy kommentet az elérhetőségeiddel.

Tartozom egy beszámolóval. A szerdai koncert beszámolójával. Azt sem tudom, hogy fogjak hozzá, keresem a szavakat, mert leírhatatlanul jól éreztem magam.

Először is, mert remek volt a társaság, másodszor, mert remek volt a hangulat amit a két zenekarnak és összefogásuknak köszönhetünk. 

Az elején volt valami furcsa együttes, amiről fogalmam sincs, hogyan kerültek oda, mert teljesen más stílusban mozogtak, de aztán két óra késéssel csak elkezdődött az est lényege... Lehet, hogy úgy voltak vele, hogy na majd jól kiéheztetenek előtte, hogy jó zenére szomjazzunk, aztán széttépjük őket, mint húsevő zombi az áldozati kecskét. Hát bejött. Wet Lips lépett fel elsőként, a zenekar tombolt, a közönség szintúgy.

Egyébként nem Orcoo ellen szeretnék beszélni, kedves, szimpatikus gitározni tudó úriember ő, csak nem értem, hogy mik ezek a fanatikus Orcoo imádó tinik. Egyszerűen szánalmasak voltak, más szavakat nem találok rájuk. Jah deh, azt, hogy röhejesek. Csináltak Orcoo trnaszparenst, és Orcoo girl #1 pólót. Látszott rajtuk, hogy külső jegyekben semmi közük ehhez a műfajhoz, valószínűleg a vampirefreaks oldalra regelő unatkozó divatemó tinipicsák egyikei közé tartoznak, akik rászabadultak srácra és tapadnak mint a piócák. No mindegy, legalább volt kiken röhögni.

Lin (a WL. énekese) egyébként olyan sátániasan tud nézni, ha akar, hogy hujujuj... A bugyik nem maradnak szárazon, de egy jó frontembernek ez a dolga. A hangja is csodálatos. És az egész Wet Lips jelenség maga. Aztán jött az első meglepi, Lin a színpadra hívta az est másik fénypontját, Christina Bin Ladent (a Dr.M. énekesét). A dark összefogás nevében, közös produkcióval álltak elő. A siker elmaradhatatlan volt, persze, hogy mindenki kikelt magából, hisz a színpadon is mindenki kikelt magából. Egyszerűen csodálatos, amit az a két alak ott művelt.

Kis szünet után végre a Dr. Melancholia is a világot jelentő deszkákra lépett. CBL megint egy manson számmal indított, megint mindenki megőrült tőle, és ő még mindig őrült volt, ahogyan eddig is. Dehát ezért szeretjük annyira.

Olyan hangulatot teremt a csávó, hogy az valami hihetetlen. Libabőrös leszek, ha csak rágondolok. Imádom! És nem csak én. A nagy ugrabugrálásban kihúzódott a mikrofonjából a kábel, a közönség persze üvöltötte a szöveget helyette is, de ő mérgében szétvert egy mikrofon állványt. Én csak attól féltem, hogy a dobszerkóban tesz kárt, mert akkor vége a koncertnek, de szerencsére ennyire még tudatánál volt. Aztán az összefogás jegyében ő is színpadra szólította Lint, ez volt a második meglepijük. De az igazi hiper-szuper extra az volt, mikor a koncert után bónuszként felmehettünk a színpadra, és elénekelhettünk a zenekar kíséretében egy-egy DR. Melancholia számot. Én Az Apokalipszis himnuszát választottam, rajtam kívül még 3-man merészkedtek ki. Király volt. Felemelő érzés, mikor te állsz a mikrofon túloldalán és látod tombolni a népet. Már értem mi az amikor azt mondják nekünk, hogy "Ti adjátok nekem az erőt". Igen, a közönség hatalmas energiát sugároz oda fel nekünk. Nem tudom CBL hogy bírja végig torokkal, de le a kalappal előtte. Mellesleg a kék yuk hangosítása egy kalap kaki, én legalábbis alig hallottam magam, de ez most mindegy is. A "karaokee" után a backstage-be invitáltak minket, ahol mindegyikőnknek dedikáltak egy-egy CD-t a fiúk és mi fülig érő mosollyal az arcunkon vettük át tőlük.

Ez után még lötyögtünk egy-két órát, de kezdett bepunnyadni a nép, aztán háromkor ki is dobtak minket, hogy "Záróra". 

Köszönjük Dr. Melancholia és Wet Lips! Feleljthetetlen élményben volt újfent részünk, és amint megtudtam CBL-től, december 28.-án valószínűleg a rocktogonban élhetünk át ehhez hasonlót ismét. Én ott leszek!

Még néhány kép, néhány kedves új ismerősről(amiket mellesleg Erika készített http://midian669.freeblog.hu):

 Én Annus Erika(az egyik új ismerős :) )

Elől Orsi(másik kedves új ismerős:) ), mögötte Erika, leghátul egy idegen:D

 És hát a közönség soraiban... Amúgy az a pasi ott mögöttem Miki. De csak ennyit tudok róla. :)

 Helyesbítek: Mivel a beszámolóba nem nyúlnék bele, mert már régebben írtam, viszont most (11.11-én) kaptam róla infót, magától Orcootól, hogy valamit rosszul vettem le az Orcoos transzparensekkel rohangáló csajokról, gondoltam vhogy mégiscsak helyesbítenem kéne a dolgon mert így fair. Szóval mint a kommenteknél is írta Orcoo, a két csajszi nem rajongó, csak néhány régebbi ismerőse, és csak zavarba akarták hozni Orcoot. Én kérek elnézést! :)

El kell mennem otthonról. Ki kell kapcsolnom. ki kell űznöm a "démonokat".

Beszélgetni akarok valakivel, aki közel áll hozzám, közelebb mint egy szimpla haver, de mégsem annyira közeli, mint a legjobb barátaim/barátnőim.

Höhö, nem felkérés táncra, a perverz, pedofil, sexéhes állatok ezennel puff, nagyot koppantak, mert tulajdonképpen meg van már, hogy kire van szükségem... Csak nem tudom. Olyan elfoglalt vagyok.

"Mikor megtörténik... Mikor elvesztem a fejem.. Mikor átváltozom... Az jó érzés." <- és tényleg!

Egyébként meg sejtem, hogy mi az egyik problémám a sok közül. Borzasztóan hiányzik a zene. Hogy én álljak a mikrofon mögött. Aki nem zenél az nem érti. Olyan mint a drog... Nem lehet abbahagyni, ha nincs meg az adagod, kikészülsz.

Mellesleg most rajzolni akarok.

S Z A R .

A vallásról

Az emberek miért nem tartják be soha a szavukat? Ha csak ez változna meg a világon, máris mennyivel szebb és jobb lenne az egész univerzum. Például ha "valaki" azt mondja: "Nem lesz gázár emelés." És tényleg nem lenne. Mekkora fain lenne.

Vagy amikor megkérdezzük a szüleinket, hogy elmehetünk-e egy adott buliba: "Még megbeszéljük... Átgondolom." És tényleg átgondolná, nem csak úgy simán nem-et mondana.

Vagy amikor valaki azt mondja, "örökké szeretni foglak". Vagy szuri előtt a doktornéni: "Csak egy kis szúnyogcsípést érzel majd".

Vagy amikor megigéri, hogy majd megcsörget ha visszaért...

Október 22.-én újabb show-al örvendezteti meg rajongó táborát a Dr. Melancholia és a
Wet Lips. Most is legalább annyira jó buli várható mint a múltkor , sőt utána meglepivel is készülnek extra gyanánt. Én mint igértem anno, ott leszek most is! Gyertek ti is!

József Attila - Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!

Mert ez olyan gyönyörű...

Csodálatos hírrel szolgálhatok, túlzott kreatív energiákat termelődvén, úgy gondoltuk, forgatunk egy filmet a Beugró c. műsor pályázatára. Nos a hozzám oly közel álló nimfomán sátán szerepét kaptam. Tulajdonképpen olyan nagyon nem is kellett beöltöznöm, amúgyis nap mint nap így nézek ki. A film sztoriját két okból nem árulom el:

1. Nehogy valaki elcsórja az ötletünket.
2. tervezem, hogy majd felkerül ide is.

Az ördög társam szerepét a mesterien hülye és oly imádott kedvenc unokatestvárem, Peti kapta. Ő volt Lui G. Míly meglepő. Én meg Daemona.

 A két nyomit pedig Melinda királylány és Dupla W Wanda alakította zseniálisan. Most mondhatnám, hogy tőlük sem állt messze a szerep, de egyrészt köcsög lennék, másrészt meg hazudnék. De azért jó volt őket így látni.

Ott az Adyban szerintem már mindenkinek az agyára megyünk egyébként. Minden agyament baromságunkat ott forgattuk eddig.

Ohh a csoport képet majdnem kihagytam: :)

"Nem sokkal ezután lánya született, fehér volt a bõre, mint a hó, piros az arca, mint a vér, fekete a haja, mint az ébenfa. El is nevezték Hófehérkének."

 És még a ruhája is tök olyan.

Szóval hófehérke, goth volt.