Daemona

    Na most ne mondjátok, hogy nem vagyunk édesek így együtt, nyuszókamuszókámmal. :)

  ! ILU <3 4 eva !

You're so sad, you should really buy a HAPPY MEAL!

Szeretem, amikor valamiben kellemesen csalódok. Mint például az anyajegy levételében, és a szúrós éles tárgyakkal való basztatás ügyében. Jó az érzéstelenítő picit kellemetlen volt, de onnantól kezdve nem éreztem semmit. Végig pofáztam az egész 40perces műtétet, és a végén még csokit is kaptam mert jól viselkedtem. Sőt még a sminkemet is megdicsérte a drága doktronő. Amúgy támadt néhány forradalmi ötletem, pl firkálhatnának pár novellát a műtőágy feletti plafonra, hogy ne uncsizzon a páciens.

Utálom, hogy félek a tűktől, és hogy pont az én anyajegyemet kell leműteni rólam, és hogy nem altatnak majd, inkább megszúrkálnak, hogy csak szimplán ne érezzem... És különben is, miért kell engem szúrós tárgyakkal szekírozni? Nem szeretem a szúrós tárgyakat.
Továbbá utálom, hogy még mindig fontos nekem, és hiányzik. Utálom, magam, hogy nem utálom őt, és utálom, hogy nem tudom elfelejteni, kitépni, eltemetni véglegesen.

A sztori röviden: Van egy új osztálytársunk, aki folyamatosan rácsodálkozik tök alap dolgokra, és már szinte vérlázítóan ártatlan. Nos a következő pár mondat róla szól.
 

-Daemona ez miért bámul ÍGY minket?

-Mert hülye.

-Nem lehet, hogy titkol valamit?

-Azt, hogy hülye? Nem, azt nem titkolja.

-És ha meg fog ölni minket a bambasugaraival?

-Akkor megetetem a denevéreimmel.

Már régóta rágódom rajta, és mostanra meg is emésztettem - talán csak anyukám nem - ezért vettem egy flakon hajszínezőt és rávettem anyut, hogy kenje rám. Nos igen, itt követtem el a hibát. Anyu teljesen kifakadt, mikor ráeszmélt, hogy én ezt teljesen komolyan gondolom és a tetlegességig folyamodok. Halkan megjegyzem, hogy neki erről nem is kellett volna tudnia, kész tények elé óhajtottam állítani, azonban a tervünk (miszerint majd osztálykiránduláson megcsináljuk) megbukott, mert helyette részegedj okosant játszottunk, ezért kénytelen voltam beavatni.

- Anyu, segíts légyszi!

- Én nem festem be.

- De miért nem?

- Mert nem.

- De csak egy indokot mondj.

- Mert hülyén fog állni, túl fehér hozzá a bőröd.

- De nem fog, és különben is. A vöröset is engedted, most ezzel mi bajod?

- Nem és kész.

- Jó akkor megcsinálom én.

- Csináld, de nekem semmi közöm hozzá.

- De légyszives segíts már, most mi bajod?

- Az, hogy mindened fekete, és most még a hajad is? Már ijesztő vagy ezzel a feketemániáddal, olyan vagy mint valami szektatag!

Hát igen, eddig azt hittem anyut nem zavarja de most kibújt a szög a zsákból. Mindegy, mert végül befestette, és kurvajól áll, viszont néhol kihagyott egy két tincset bosszúból.:P Már látom kire ütöttem...:D

Szóval most feketén...

 Hazatértem az osztálykirándulásból. Természetesen mindenki szanaszéjjel fertőzött mindenkit (a perverzebbek kedvéért, csak vizipipáztunk, meg ittunk, orgia nem vót).

Tehát most otthon, betegen...

Mint az utóbbi pár évben mindig, idén is megrendezésre került az 56-osok terén az Arc kiállítás. Mint az utóbbi pár évben mindig, idén is kilátogattam rá néhány barátommal. Az idei téma valami olyasmi volt, hogy hol a boldogság.

A kiállításon szerzett tapasztalataim alapján azt kell, hogy mondjam, Magyarország "művészei" totál pesszimisták. Vegyük példaként azt a képet/plakátot, amin újszülötteket láthatunk. Az egyikhez pl azt írták "...most még nagyon boldog, de semmi sem tart örökké..." Jó, persze, meg van az okunk rá, hogy borúlátóak legyünk az ország jelenlegi helyzetét tekintve, de AKARUNK borúlátóak lenni? Nos egynéhányan igen. A Pesszimizmus viszont semmi jót nem szül.

Viszont pozitív élményként könyveltem el, hogy néhány plakát teljesen elmebeteg. :D Mint pl a Hepussyness című kép. :D

Aztán volt a kiállításon még klímaxos felbőszült néni is aki megpróbált jól ránk ijeszteni (szerencse, hogy mi már nem vagyunk ijedősek), plussz  egy pár órára ingyenelvihetővé váltunk, Szilvi, Peti, és én. Leginkább egymást akartuk ingyen elvinni ide-oda, de annyira álmosak voltunk, hogy végül csak elméletben jártunk itt is meg ott is de gyakorlatban maradtunk a széken.

Jah és valami készül ott oldalt a füvön is, fene tudja mi.

Jöttünk, láttunk, de vissza már nem mennénk. Legközelebb 2009-ben lesznek arcok az arcon...

Augusztus 30.-án szombaton, a Shell Beach, a Blind Myself és a Bridge To Solace teszi tiszteletét a Dürer Kertben, 20:00-ás kezdéssel, ingyenes belépővel!A  koncertek után DJ Rabbi Williams táncoltatja majd a nagyérdeműt. Az idei nyár utolsó bulija, hát rittyentse ki magát minden tombolni vágyó fiatal, és nyomás a koncertre!

Én mindenesetre ott leszek.

A Dürer Kertet  a Városliget, az Ötvenhatosok tere és a Dózsa György út szomszédságában, az Ajtósi Dürer sor 19-21 alatt találhatjátok meg.

"Kiscit szomorkás a hangulatom máma. Kicsit elöntött a boldogtalanság..."

Nem szokásom ilyenekkel teletűzdelni a blogom, reméljük mindannyian, hogy nem is válik szokásommá DE:

Most úgy érzem valami nincs rendben. A legszörnyűbb az egészben, hogy meg sem tudom fogalmazni, mi a valódi oka a rosszkedvnek, és a levertségnek ami úrrá lett rajtam itt hirtelen. Talán a magány, talán hogy nem minden úgy alakul ahogy szeretném. Talán mert nem sokára sulikezdés és újra rengeteg sterssz és felelősség nyomja majd a vállam, főleg így végzősként...

Nem tudom...

Miért jó, hogy így nézek ki?

Tulajdonképpen nyílván azért, mert ez is egyfajta polgárpukkasztás. De miért szeretjük mi polgárpukkasztók ezt a tevékenységet űzni? Én speciel arra a véleményre jutottam magammal, hogy azért, mert szeretek érzéseket kiváltani az emberekből. Teljesen mindegy, hogy szeretnek, vagy gyűlölnek, érdeklődnek, vagy megrémülnek, a fő, hogy ne legyenek közömbösek irántam. Valamilyen szinten azért művész embernek tartom magam (zenei vonalon főként, vagy irodalmin), és mint minden művész, én is arra törekszem, hogy kifejezzem az érzéseim, hogy hatást gyakoroljak az emberekre.

Azzal meg kifejezetten nem értek egyet mikor a sok darker meg goth nyavalyog, hogy jajj csúnyán néztek rá a buszról. Ne sajnáltassák magukat, ha ennyire szörnyű lenne, akkor már rég nem néznének ki úgy, ahogy... Én direkt élvezem, mert ezáltal is kiváltottam valamit abból az illetőből. És szerintem sokuk ugyanígy van vele... Ha egyszer vállalom, hogy igen ez vagyok én, akkor igyekszem büszkén és méltóságteljesen megélni ezzel járó atrocitásokat is.

"Tudhatnád ki kurvának áll, azt megbasszák."

Egy újabb buli, egy újabb beszámoló, egy újabb fergeteges éjszaka.

Tegnap/ma a Gyár adhatott otthont a  IV. Manson clubnak.

Hát az az 1% akiről az előbbi bejegyzésemben írtam , természetesen nem volt ott tegnap a bulin, ennek ellenére remekül elszórakoztam a barátnőm exével, Ó Nagy Dániel kollegával. Még hogy fiú és lány között nincs barátság... Danci Punci jelenleg a legjobb fiú barátaim egyike. Kicsit maga alatt volt a lelkem a szakítás miatt, de amikor kirángattam táncolni, tök jókat tomboltunk.  Jó pasik, mint már említettem, nem voltak a bulin, vagy igen, de ott volt a tökéletes barátnőjük is.

Az indulással már eleve problémáink voltak, kissé elcsúsztunk. De megérte a sok szöszmötölést a tükör előtt...

Komolyan élvezet nézni a sok szűklátókörű, begyepesedett, keménykalapos forrongását. Mondjuk beszólni nem mertek, mert rájuk villantottam az "elátkozlakvazzegmamégnemáldoztamasátánnak" nézésemet. A 23-as buszon rögtön szembetalálkoztam Christina Bin Ladennel meg egy rakat dark arccal, így legalább volt egy adag ember, aki után menetelhettem, mert egyedül fix, hogy soha be nem találtam volna a Gyárba.

Nos a Gyár. A Gyár jó hely, bár én nagyobbnak képzeltem. Egy elhagyatott gyárépület egy kietlen gyártelepen. Egy sötétlépcsősoron keresztül - amin mellesleg "enyhén" illuminált állapotban mókás lehet közlekedni - egy sokat sejtető félhomályba és vörös falakba burkolózott terembe juthatunk. A bejárattal szemben a színpad, jobbra a "dj sarok", balra a mosdó, majd a bárpult található. Oldalt bőrgarnitúrák, majd előttük asztalok, s azok előtt padok vannak. Olyan kényelmes bőrgarnitúrában, mint tegnap, még sosem ültem. Ha beleülsz (kivéve persze, ha nincs olyan észveszejtően pezsdítő zene mint pl. tegnap), soha többé nem akarsz felállni. Pozitívum, hogy van tükör a sloziban (bár a sminkem ettől függetlenül is lefolyik), és hogy nyitva vannak a teremben az ablakok. Meg úgy eleve feelinges az egész hely. 2dl Cola 240ft. A szeszes italokról nem nyilatkozom, mert tegnap/ma nem alkoholizáltam. Negatívum viszont, hogy bár van ruhatár célzatával egy lyukacska, de nem üzemelt. Jól ott is hagytam az összes sminkcuccomat véletlenül tegnap.

A hangulat tegnap remek volt, ez köszönhető mind a fellépőknek: Chrisnek, Linda Daemonnak, Hozenak meg egy táncosnőnek - akinek (szánom bánom de) nem jegyeztem meg a nevét, mert túl fura volt - és mind az ott megjelent színes társaságnak. A tanulság, mindig könnyedén megjegyezhető művésznevet válassz. A műsort Linda indította Manson Posthuman c. számával. Utána a már említett anonymus táncosnő. Nem volt semmi gond a csajjal, ügyesen csinálta, amit csinált, csak úgy vettem észre, hogy sokan (köztük Danci) nem tudták hová rakni a dolgot. Nekem is jobban bejött a többi műsorszám. Dehát izlések és pofonok. Harmadikként befutott Hoze is. A This is the new shit-re produkálta magát a színpadon nem kis sikerrel. Szerencsés volt a szám választás, kb én is ezt a számot ismertem meg anno először Mansontól, és tényleg felpörgeti a közönséget. Úgyhogy ezt jól kitalálta. Ezután Chris érkezett a Hey Mr Superstarral. Chris után ismét Linda Daemon. Legjobban talán ez a produkciója tetszett, egy királyi trónhoz bilincselve, művérrel és és fehér elmeháborodottak által hodott kórházi "hálóing"-ben adta elő a félőrültet - borzongatóan hitelesen -. Utána megint Mrs. nemtudomkicsodadetehetséges, majd Hoze a Heart Shaped Glassessal. Nem volt baj a produkciójával, csak mivel láttam a klippet, fura érzés volt nézni, mivel a klipben Manson tökmást csinál, mint amit Hoze csinált. Bár azt kár is lett volna leutánozni, mivel Manson abban a klipben pont nem csinál semmit... Na de az igazi meglepetést számomra Chris okozta az Irrasponsible hate anthem- mel szintén Mansontól. Tényleg nagyon ügyes a srác, ráadásul állítólag először lépett fel a Manson clubban. Még a végén Hoze fejére nő :) -na nem mintha nagyon versengenének-. Aztán még kétszer a Drugzone üdvöskéje, Linda Daemon lépett színpadra. Előbb táncolt egyet egy sexy szerelésben, majd előadta egy hétköznapját a portörléstől a fogmosásig és bekattanásig. De ami ezután jött az még ezeknél is jobb volt. Linda énekelt, acousticus hangszerelésben Manson és hasonló kaliberű előadók számait. Gyönyörű hangja van. Imádom. I like it! Ich liebe es. Io preferisco.

Ezek után volt egy kis kvíz, majd hajnalig ereszdelahajamat. Egy csomó - csomót táncoltam, teljesen megőrültem mikor megszólalt Orgytól a Blue monday, vagy egy-egy kedvencebb Manson számom. 2 körül viszont elálmosodtam, meg Danira is rátört a letargia, szóval leléptünk.

Vonjuk le a szükséges konzekvenciákat: Gyárba menni jó. Linda hangja démonian jó -> irány egy Drugzone koncert. Nem viszem többet magammal a sminkcuccaimat (most se tudom miért vittem). És úgy amblock szeretem ezt a műfajt.

A következő gondolatokat Dr. Annus fejtette ki nekem, a szokásos időszakonkénti terápiánkon. Holnap be akarok pasizni... De.. 

....egy férfinak sokkal könnyebb nőt találnia mint egy nőnek férfit, mert:

• Az 50%-uk csak szexet akar. Marad 50%.
• 5%-uk meleg.
• 15%-uk nem az esetem.
• 15%-uknak nem vagyok az esete.
• 10%-uk foglalt.
• 2%-uknak az esete vagyok és ők is az esetem. Nem csak szexet akarnak, és nyílván ha az esetük vagyok heterók. DE pöcsfejek.
• 2%-uk nem Pesti, és a bolygók együttállása nélkül, soha a büdös életben nem találok rájuk.

Ha jól számolom marad kb 1%.

Valahol egy messzi-messzi galaxisban, két fiatal metróra szállt, hogy Dr. Melancholia koncertre menjen...

e két fiatal egyike, Daemona, megpróbálta erotizálni barátosnéját, Melinda királylányt...

De nem gondolta volna, hogy a messzi katolikus ország királylánya szemérmetlenül butafejvágás közepette mindezt hagyni fogja..:P

Daemona rákontrázott, és sajátos "Najóvaneszemfaszomegáll" fejetvágva annyiban hagyta a dolgot.                                           

Daemona kiszúrta a leselkedő paparazzókat, miközben a messzi ország királylánya valami teljesen mást szúrhatott ki...

"Áhááá" - kacagott fel Daemona démonian. - "Már én is látom.. Egy papír zacskó!"

De az a pofátlan paparazzo megint kompromitálni kezdte az ifjú úrnőket, melyet Daemona és Melinda királylány már rutinosan egy-egy nyugodt undorral az arcán könyvelt el.

Megpróbáltak úgy tenni, mintha nem érdekelné őket, hátha elmegy.. De Daemona elrontotta, rossz irányba nézett...

Ekkor Daemonának eszébe jutott Britnij Szpiörsz. Talán ha ők is rondákat mutogatnának... Így hát Daemona megmutatta, hogy a denevérek úrnőjének is elkenődik néha a sminkje, Melinda pedig, hogy még a királylányoknak is ragad mák a fogaik közé, amit aztán a nyelvükkel piszkálnak ki... De mindhiába. A Paparazzo szemtelenebb volt mint egy pimasz piaci légy.

Ekkor Melinda királylány égtelen haragra gerjedt, s mint ilyenkor mindig, perverzül kezdett bámulni leendő áldozatára ( a paparazzora). Daemona pedig *hátöcsieztbuktad* fejjel kommentálta a történteket.

A paparazzo annyira megijedt, hogy egyből futásnak eredt, de...

... biztos távolból még elkattintott egy-egy rosszabb minőségű képet...

A téma maga lehet, hogy már sok blogban megfordult, de mégis örök vita tárgya marad, ígyhát gondoltam én is álláspontot foglalok a katolikus kérdésben.8 évig katolikus iskolában tanultam, szóval tapasztalataimat vetem most "papírra".

Előre leszögezném, hogy nem tekintem magam ateistának, sátánistának, vagy csak szimplán rossz embernek. Hiszek Istenben, egyszerűen csak pár dologgal nem értek egyet.

1. Cölibátus:  Teljesen elavult "törvény", nem hiába, hogy a reformátusoknál engedélyezett, hogy a papok házasodjanak. Hisz gonduljunk csak bele. Annyi rossz apa, annyi árva, és annyi tönkrement család van a világon. Aki papnak áll az általában jó lelkű ember, pont ezeket a férfiakat veszik el a világtól. Ezekből a férfiakból kiválló család apa lehetne, és ha lenne egy csöppnyi esze a katolikus egyháznak, azt is számításba venné, hogy ezek a családapák aztán az utódaikat is a katolikus hitre nevelnék, így bővítve imádott egyházukat. E helyett mit tesznek? Megtiltják nekik a családalapítást, megvonják tőlük a szexet, így a papok egy része teljesen elfajul és pedofilként hat éves mininstránsokat tömköd a sekrestyében sutyiban.
2. Szex: "Amíg nem volt mise, addig nem dugtok ti sem!" hangzik el a Robin Hood c. film egyik paródiájában. A Robin Hood hanyadik században is játszódik? Maximum 17. De már akkor is buják voltak ám az emberek, hiába, ilyen kis perverznek vagyunk teremtetve, kívánjuk a szexet. Persze, nem azt állítom, hogy feküdjünk össze minden szembejövő ellentétes nemű emberrel, és menjünk bele minnél több egyéjszakás kalandba, de szerintem ha két ember szereti egymást, akkor semmi értelme megvonni tőlük ezt a csodát. Azonkívül meg, mi van ha az egyik fél szadista és ez csak a nászájszakán derül ki? Ha szexuálisan nem illenek össze mit csinálnak majd házasság után? Az egyik fél mindig szenvedni fog, vagy sosem elégül ki? Vagy a Vatikán elfogadná, ha eljárást indítanék a házasság felbontására azzal az indokkal, hogy szexuálisan összeférhetetlenek vagyunk a párommal?
3. Aztán itt van a maszturbáció kérdése. Nekünk anno általános iskolában a hittan tanárunk a fejünkbe verte, hogy ez bűn, ezt nem szabad és aki magához mer nyúlni, annak maga a csupaszseggű vörös ördög fog tüzesvasat szúrni a hátsójába, a pokol kénköves kapujának túloldalán. Miért bűn az, ha megismerjük a saját testünk? Egy egészséges fiatal igenis maszturbál. Tagadjuk vagy sem, ez így van és kész. Itt csak az a kérdés, hogy ezt a tevékenységet bűntudat és lelkifurdalás követi-e vagy nyugodt körülmények között zajlik. Szerintem egyértelmű melyikre van szükség az egészséges szexuális fejlődéshez.
4. Védekezés a nem kívánt terhesség és nemi betegségek ellen: Az egyház minden fogamzásgátlási módszert elutasít (kivéve a kiszámolósat). Ez kinek és mire jó? Több abortusz (amit szintén elítélnek) és több nemibeteg lesz a világon. Körülbelül ennyit érnek el vele. Még házasságon belül is tiltják. Ha a Kovács házaspár havi nettó 200 ezerből él és 10 gyerekük van, nem gond, vagy haljanak éhen ha jön a 11. , vagy ne szexeljenek soha többet. 
5. Egyházi vagyon. Na és itt bújik ki a szög a zsákból. "Boldogok a szegények..." Legutóbb mikor Esztergomban jártam feltűnt, hogy kb fél Etiópia jól lakna az ott felhalmozott értékekből. Persze nyílván kell valamennyi vagyon a fenntartásra. De az a sok csilli-villi ilyen-olyan arany ékszer és drágakő halom nem a fenntartás fedezésének céljából van ott. Bort iszik vizet prédikál. Mi persze adakozzunk sokat, még a miséken is van pofájuk körbe adogatni a kis kosárkájukat, mondván "Isten fizesse meg"...  
6. Kötelező (ál)szentmisék: Ha nem járok misére akkor már egyből bűnös ember vagyok. Úgy tudtam az Egyházat a hívők alkotják, nem pedig egy ház, aminek a tetején kereszt van.  Ez már megint csak egy álszent külsőség. Ha imádkozni támad kedvem, azt akár a buszon is megtehetm, hisz Isten állítólag mindig meghallgat minket. Nos én ezt akkor ki is használnám ha nem probléma, és nem pont vasárnap reggel 9-kor rendezném le a heti csevejt az Úrral. Én e világi vagyok, nekem szükségem van az alvásra. Másfelől Gizike néni és Pisti bácsi, akik tökéletesen nyugdíjasok és ráérnek, úgyis elmennek majd és másnap felháborodva mesélik Piri néninek, hogy Bözsi néni nem volt a misén. Vagy Béla bácsi, aki szintén ott ül, és végig hallgatja, hogy "bocsájts meg felebarátaidnak és Isten is megbocsájt", haza megy majd szépen a mise után és továbbra sem szól majd a szomszédjához Géza bácsihoz, amiért az tizenakárhány éve eltaposta az egyik petuniáját (véletlenül).

Miután kikerültem az általános iskola rácsai mögül, szembesültem vele, hogy mennyi mindent elhallgattak előlünk. Mennyi mindent nem meséltek el, ami nem vet jó fényt a Katolikus egyházra. A teremtőbe vetett hitem ugyan megmaradt, de rengeteg mindent másképp látok már azóta... Igazából már nem is vallanám magam katolikusnak, szimplán csak hívőnek. És hogy mi, vagy ki az Isten?...

...Ezt a kérdést nyitva kell hagyjam...

Azt hiszem szerelmes lettem. No nem kell megijedni, nem egy újabb love story következik. Egyszerűen csak magába a zenébe, az érzésbe, a hangulatba,  amit ma (illetve már inkább mondhatnám, hogy tegnap) a Wet Lips és a Dr. Melancholia nyújtott a Rocktogonban. A Gaslightra nem mentem be, de így legalább láthattam Christina Bin Ladent egy tangában rohangálni. Gaslight után a Wet Lips nyitott. Kicsit olyan Deathstar-os volt az egész, sőt egy feldolgozást is játszottak tőlük. A barátnőm új férfi ideálját vélte felfedezni az énekesben.:) Hát nahm.. Szóval nem rossz. Én mondjuk inkább a zenét figyeltem, de kétségkívül látványban sem volt utolsó a show.

Egyébként most voltam először a Rocktogonban. A helyről annyit, hogy 800 ft egy gagyi bacardi breezer, egy üveges Löwenbrau pedig 500ft. A koncerten egy lerobbant mezei tuskó felháborodottan nyugtázta, hogy a basszeroson neccharisnya van. Szóval pár alak fogalmam sincs mit keresett ott. Ráadásul a biztonsági őrük is egy holdkóros nyominger. Na jó mondjuk nem biztos, hogy az a holdkórs nagydarab valaki biztonsági őr volt, de szerintem az volt, én annak könyveltem el.

No térjünk vissza a koncertre. Wet Lips után a Dr. Melancholia robbant a színpadra. No nem rögtön utána, én már kezdtem azt hinni, hogy el is marad. Hogy teljesen őszinte legyek, nekem ők jobban tetszettek mint a Wet Lips. Valamiért az énekes személyisége pulzálóbban hatott és jobban felpörgette a közönséget. Egy Marilyn Manson számmal nyitottak a Rock is dead-del. Én személy szerint már akkor örjöngtem, de ahogy elnéztem, nem csak én voltam ezzel így. Okos gondolat volt feldolgozással indítani, mert azt nyílván mindenki ismeri, és mindenki egyből eufolikus állapotba kerül.Christina Bin Laden hatalmas "showman". Ha úgy tartja kedve előkapja a farkát a koncerten és elkezdi kiverni, vagy épp beugrik a közönség közé és közöttük térdencsúszva vonaglik (pont előttem csinálta bibibeee). A koncerten többek között elhangzott a "Te vagy..." is, ami egy nagyon szép, szerelmes, lassú szám. Az énekes exbarátnője, az elsősorban sírt, CBL pedig a színpadon érzékenyült el és esett össze. A többiek pedig ott, ahol érte őket.

Egyszóval fergetes amit produkáltak a srácok. Nagyon jól éreztem magam, és ezentúl valószínűleg törzslátogatója leszek e két, magyarátlagon felüli együttes koncertjeinek.

Az utóbbi héten, és az előző hét utolsó két napján dolgoztam. Jó móka volt, jófej társaság, és viszonylag könnyű feladat. Címkézés. Mit is mondhatnék, nem dolgoztuk agyon magunkat. Azonban gazdagabb lettem 3 kedves ismerőssel és párezer forinttal.

Voltak azonban kisebb-nagyobb hullámvölgyek munka közben, mikor az ötezredik gyertya(autóba való) után már teljesen bekattantunk, és muszáj volt valamivel visszaönteni magunkba azt a gyöngéd kis lepkefing lelkünket, mely épp szárnyra vélt kapni.

Történt ekkor, hogy ama gonosz, ámbár legalább annyira jogos és humoros gondolatom támadt, hogy hívjuk fel az egyik exemet (aki annak idején jól átbaszott), és adjunk be neki valami oltári nagy baromságot. Egy kedves kolega, Ó Nagy Dániel, nem volt rest vállalni, és magyarhangját adni eme nemes cselekedethez. Szóval lényeg a lényeg, felhívtuk a srácot és beadtuk neki, hogy az Anettka Reload című műsorhoz keresünk szereplőket. A szerep amire lehet jelentkezni, Anettka élő fotelja. Új desing-t kap a műsor, egy jóképű fiatalembert keresünk, aki a "művésznő" foteljét alakíthatná félmeztelenül. Nem kell aggódni, a művésznő igazán könnyű alkat, ezzel nem lesz probléma, viszont az új irányzat a vörös és fekete, tehát fekete körmökkel kéne megjelenni a holnap reggeli válogatáson, amely a 8. kerületi Budapest TV székházában lesz.

Nos ezt egy kicsit bővebben  fejtettük ki neki, a "kedves úriember" pediglen szóról-szóra bekajálta. No comment. Jó, az igaz, hogy elég jól adtuk elő a dolgot, na de mégis. Mentségemre, oly csekély időt töltöttem együtt az illetővel, hogy együttlétünk alatt nem derült fény arra, hogy ennyire buta. Sőt, arra sem, hogy buta.

Hatalmasat kacagtunk, mondanom sem kell. De még órákkal később is. És ezzel a bosszúhadjáratnak még nincs vége. Ez csak olyan unalom üző kis csatácska volt. Ennél sokkal kegyetlenebb játékba is bevontuk már, aminek végén majd megkapja a kegyelemdöfést, és szembesül majd vele, mennyire szánalmas, hazug kis looser is ő valójában.

Annak idején, mikor elbánt velem, többen is ajánlgatták, hogy ilyen meg olyan bosszút álljak, de akkor még túl friss volt a seb, nem láttam értelmét, mert úgysem élveztem volna teljes szívemből a "kis édes" megszégyenülését. Azonban, most, hogy kihevertem, jobb ha többször tekint a háta mögé.

Tulajdonképpen picit talán beteges, gyerekes, esetleg morbid a dolog. De úgygondolom, nem ártok vele a világnak (főleg a női részének), ha egy kicsit észhez térítem eme "elemét" és a fejébe verem, hogy a nők nem játékok.

Hozzátenném, hogy egyébként még soha egyik exemmel sem játszottam ilyet, egyikük ellen sem esküdtem bosszút, azonban a delikvens személy olyannyira csúnyán bánt el velem, hogy büszkeségem és igazságérzetem nem engedi, hogy csak úgy elfelejtsem, és minden szó nélkül belenyugodjak abba amit tett.

A mai napon a kocsiban hazafelé azon filóztam, hogy ugyebár a dark stílus a punkból fejlődött ki.  És hogy tulajdonképpen ezen a törzsfejlődésen én is milyen szépen végig mentem...

Ha visszagondolok, igazándiból hetedikben kezdődött a pályafutásom a rock terepén, történetesen Limp Bizkit-tel. Bár, hogy teljesen őszinte legyek én már 5 évesen is rajongtam a csellengők című eltűnt személyeket bemutató sorozat főcimdaláért, ami Soul Asylumtól a Run away train. Hát hiába, aki igazán elhivatott valami iránt, az korán kezdi.Szóval hetedikben kezdtem abszolút a rock irányába fordulni, ami nem volt túl egyszerű, mivel katolikus iskolába jártam, ahol nem igazán tűrték meg az ilyesmit.

De szerencsére elkerültem gimnáziumba, ahol belecsöppentem a hirtelen fene nagy szabadságba, hogy úgy öltözök ahogy akarok, lehetnek önálló gondolataim amiket még ki is mondhatok, és a világ hirtelen kiszélesedett előttem.

Ekkor rákattantam a punkra. Nagyon élveztem. Feeling volt szakadt cuccokban, szakadt tornacsukában, mindenféle színűre festett körmökkel és hand made pólókban rohangálni ide-oda. Élveztem a megrökönyödött pillantásokat, és kurvára leszartam, ha valakinek nem tetszett amit műveltem. Imádtam polgártpukkasztani.

Ez egészen 10. év elejéig így volt, aztán kezdtem megszokni, hogy szabad vagyok és kezdtem igényesedni, meg hát ugyebár elkezdtem egy nőiesebb (nem összekeverendő a picsásabbal) vonulatot felvenni. A második zenekaromban voltam már, egyre több metált hallgattam általuk, és egyre jobban tetszettek a sötétebb kidolgozottabb, igényesebb zenék.

És most azon kapom magam, hogy a polgárpukkasztás még mindig legfőbb elfoglaltságaim egyike, egyre többen bámulnak meg az utcán hol félve, hol érdeklődve, egyre többen  felteszik nekem a kérdést (már a rokonaim közül is) hogy: "Ugye te nem vagy ilyen szekta tag?" "Ugye nem vagy sátánista?" "Miért hordassz mindig feketét?" "Te ilyen darker vagy béjb?". A válaszom, bár imádom vele hülyíteni a népet hogy igen, de valójában közöm nincs a sátánizmushoz, és igen, mostanában nagyon tetszenek a dark-goth zenék, a stílus maga, és az egész mondanivalója ennek az irányzatnak, az effajta életérzés. 

Viszont annyira hiteltelennek tűnne ha én ezt most így kijelenteném, hogy na most én dark lettem.Hisz tulajdonképpen ez egy folyamat volt, nem egyik napról a másikra. Majd egy év múlva már tök hitelesen kijelenthetem. Most még elég ha csak mások állapítják meg rólam. :)

"... Finally I'm fine when I loose controll ..."

Mivel dolgozó ember lettem, ezért szükségem van saját, önálló, igazi bankkártyára, mint a "nagyoknak", hogy oda utalhassák a fizumat. Ez azonban korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Ugyanis olyan bankártyát választottam, amire én mondhatom meg milyen képet rakjanak. Na de mégsem.

Első gondolatom (mivel lássuk be enyhén nárcisztikus vagyok), hogy egy jólsikerült képet rakatok rá sajátmagamról. Hát azt kérem szépen nem szabad ám. Mert vegyük csak szemügyre milyen feltételei vannak annak, hogy elfogadják az általam választott képet:

1. Szexuális tartalmú
2. Politikai tárgyú
3. Faji vagy egyéb megkülönböztetést tartalmaz
4. Vallási tárgyú
5. Hirdetést, reklámot hordoz
6. Bármely személy fényképe - ide értve a Kártyabirtokost is – mely személyazonosításra szolgál
7. Bármilyen természetű önreklám
8. Szerzői jog által védett anyagot tartalmaz
9. Márkajelzést tartalmaz, ideértve ezek rövidítését, betű- és mozaikszavát, rövidítését vagy emblémáját
10. Üzleti hirdetést tartalmaz, beleértve a telefonszámot és más elérhetőséget
11. Hírességek, művészek, sportolók, közéleti személyiségek fényképei
12. Társadalmilag nem elfogadott csoportokkal, személyekkel, helyszínekkel, szimbólumokkal kapcsolatos
13. Bármilyen módon megtévesztő lehet a kártyaelfogadóhely számára
14. Megtévesztő módon alkalmas lehet a kártyavisszaélésre
15. Bármely tartalom, mely hátrányos lehet a nemzetközi kártyatársaságokra vagy a Bankra nézve, vagy ezek negatív megítélését válthatja ki

Nos ilyen NEM lehet az általam kiválasztott kép. Ezek után nem sok lehetőség marad, de mindenféleképpen szeretnék egyedi és szép képet rárakatni. Valami igazán Vikiset:)  De annyi variáció van, hogy döntésképtelenné váltam.

a lehetséges variációk (katt rá):

1. Temető és denevérek
2. Holdat eltakaró felhők
3. Vörösrózsa
4. Fekete rózsa
5. Fekete angyal
6. Tündérszerű valami
7. Ki nem mondott szavak
8. Holló a holdfényben

Ezennel szavazást indítok ezen kérdésben. Szerintetek melyik lenne a legjobb?

• a legjobb barátnőd pasija ugyanúgy fontos neked, mint a legjobb barátnőd.
• a legjobb barátnőd barátként szerethető, de te is tudod, hogy párkapcsolatban egy érzéketlen, könyörtelen, hűtlen persona.
• a legjobb barátnőd valódi szerelme (aki még véletlenül sem a számodra oly kedves pasija) tudomásodra hozza, hogy a te kedves barátnőd már megint kavar vele, a pasija háta mögött.
• a pasijáról jól tudod, hogy nem támogatja az "amiről nem tudok az nem fáj" elvet.
• tisztában vagy vele, hogy a srác megérdemelné, hogy elmondd neki amit tudsz, de azzal is tisztában vagy, hogy kiderülne ki köpte el.

...Na most mit csináljak?

Hetedhét országon is túl, a Csillag hegyen is túl, ahol a kurtafarkú malac túr, létezik egy csendes kis sziget, ahol diákok tömkelege nevetgélve, viháncolva, finom falatokat majszolva boritékolgat.

De amíg rátalálunk erre, addigra a pokolba kívánjuk már a jövőhetet is.

Ma tényleg bejártam Pestet. Felkeltem 8kor, fél 10re Újpest központban voltam Petivel, és elindultunk munkát keresni. Utunk első állomása a Muisz diákszövetség a Nyugatitól nem messze, ezt a helyet könnyen megtaláltuk, a srác akivel beszéltem kedves, mosolygós és segítő kész volt. Miközben töltögettem ki a papírokat, fél füllel még arra az infóra is szert tettem, hogy kivonják a 70 es buszt, helyette 125-ös lesz (fasza, majd alszok a suliban...).  Mivel nem találtam munkát, elindultunk hát a következő internetről kiböngészett helyszínre. Elméletileg a Deáktól a 105-ös busszal 3 megálló a Clark Ádám térig. Nos az útvonaltervező oldal, egy kalap szar. Soha többé nem használom. Tudjátok mi van ott? Minden szar van ott, csak az a kurva Cuczor utca meg az Universitas, az nincs ott! Jóh. Akkor menjünk a Moszkvára, mert ott meg a rébusz van, és az nincs is olyan messze onnan. Oké, várjuk a 61 villamost a Márvány utcánál. A másik oldalról elmegy egy... kettő...(elkezd esni az eső, ajj lelapul a hajam, gyűlnek az emberek, nyomorgunk a megállóban)három... Még mindig semmi. Már mindenki ideges. Tulajdonképpen unokatesómmal kitaláltuk, hogy irány a 139-es busz, a Déliből meg vissza a Moszkvára, a megállóban tartozkodók nagyrésze pedig követett minket. Kapja be a BKV! Egyrészt az útvonaltervező honlapjuk is faszkodik, ráadásul a villamos sem jár, plussz beszűntetik a 70 es buszt. Najó a Moszkvára értünk, ott van MCdonald's tudok pisilni, inni, internetezni, persze csak miután benéztem a Rébuszba ahol közölték velem, hogy áá, dehogy van munka, miért is lenne. Szóval az interneten megnéztem újra, hátha én írtam el, de nem. Az az oldal egy kalapszar. Ugyanazt írta ki újra. Viszont kiírtam a telefonszámokat és még egy diákszövetkezetet kerestem. Aztán módszeresen körbetelefonáltam az egészet, hogy érdemes-e becaklatnom oda, vagy hagyjam a picsába, mert már az életkedvem is elment, de tényleg. A Fürgediáknál egyből közölték, hogy semmi nincs, ne is próbálkozzak, az van ami az interneten van, várjam míg visszaírnak (jó persze várjam, ezt már ismerjük, köszönjük de nem várunk), a Jobbkezeknél viszont felpattant egy szikra, akivel beszéltem, azt mondta menjek csak be szépen, van kérdőívezés meg boritékolás. Nah kinéztem újra az útvonaltervet, Pesti Barnabás utca éljen éljen, a 49es busszal egy megálló, hurrá! Háháhá, hát naná hogy megint elirányított a picsába az a kurva BKV-s trágyarakás. Fos a negyediken az egész, úgy ahogy van. Szerencsére egy kedves idős hölgy egy bájos mosolyomért és két szép szemempillájának rebegtetéséért cserébe elárulta a pontos utat. Vagy Peti pilláinak rebegtetéséért ki tudja. Nem is ez a fő, hanem hogy az 5ös busszal odaértünk. A kérdőívezés csak egy napra szólt, nekem meg két hetet kell dolgoznom, boritékolni viszont nem fogok egyedül, így riasztottam Danci puncit, hogy tolja oda formás hátsóját köreinkbe és jöjjön velem dolgozni, mert velem dolgozni jó, hollárihollári ho! Szegény míg kápról odacsászkált a Ferenciek terére, addig mi a nyugatiban ellátogattunk a média marktba fülhallgatót venni. Nos a többit már el tudjátok képzelni, jelentkeztünk a munkára, hazafelé a Dunaplázában toltunk egy gyrost és, hogy nehogy zökkenő mentesen hazajuthassak az orrom előtt csukódott be a 25A ajtaja ami nem mellesleg 12 percenként jár.

4-0 a BKV javára!

Amúgymeg úgyis én nyertem, mert van munkám!

Mivel nem voltam itthon és mellesleg nem is történt semmi érdemleges így gondoltam nem jegyzek le semmit. Ugyanis szánalmasnak tartom a semmiről szóló blogbejegyzéseket. Legyen benne valami frappáns, vagy valami sztori.

Szóval ott tartottam, hogy mivel nem voltam otthon, mivel csütörtökön fogtam magam és levonatoztam szépen Agárdra anyuék után. Mit lehet ott csinálni? Hát fürdeni a Velencei tóban, azt nagyon lehet. Meg hekket zabálni és !barnulni! *vészjoslóanriadtarcotvág*

Rólam tudni kell, hogy szép fehér bőröm van, és nem rasszista indíttatásból, de szeretném is ezt megőrizni mert nekem ez így nagyon tetszik, hogy ilyen egészségtelenül sápadt fejem van. Mivel anyajegyből sem csupán egyel rendelkezem, így nem is nagyon szabad 11 és 15óra között a napon tartózkodnom. Így a strandra is csak öt körül jártunk le, mikor már nincs barnító hatása a napnak, én pedig gyönyörködtem benne, hogy mennyire kitűnök a csoki barna közegből és mennyire szép fehér a bőröm.

Viszont azt is tudni kell rólam, hogy sajnálatos módon száraz is a bőröm, nem csak fehér, ezért szükségem van testápolóra. De én hülye természetesen a hajlakktól kezdve a körömlakkon át minden szarságot levittem Agárdra, csak a testápolómat nem. Egyik este már nagyon nem bírtam és kértem anyutól, ő meg a kezembe nyomott valami napozás utáni cuccost. Jólvan gondoltam, megteszi most ez is. Ha nincs ló, jó a szamár is. Szépen bekentem magam, aztán elszundítottam. Reggel tök kómásan kikászálódtam az ágyikómból a teraszra, az előzőnapi sminkem belefolyt a szemembe, így tök ködösen láttam, és ahogy dörzsöltem ki a szememből a dzsuvát, egyszercsak rátekintettem a tenyeremre és valami hihetetlen látvány fogadott... Először azthittem sárgaságot kaptam. Aztán anyám közölte, hogy volt a közelemben valami újság, biztosan azt ölelgettem éjjel, mossam le.. Próbáltam lemosni, hát csak nem jött le. Aztán ahogy egyre jobban láttam, észrevettem, hogy foltokban van a karomon a combomon és a vádlimon is és a talpamon a legjobban.  Ekkor jött az eszmélés... Barnító krém volt az előző esti napozás utáni cuccos. 

Így utólag már én is csak mosolygok a dolgon, de akkor frankón egy mini Ejfel torony omlott össze bennem aminek kicsi napozásutáni tubusok fürészelték el a lábait. Komolyan sokkot kaptam, annyira sírtam, hogy levegőt nem kaptam. Durván ijesztően nézett ki a dolog, ráadásul lőttek a fehér bőrömnek, amit annyira szeretek. Szóval sírtam, meg anyu szerint visítottam mint akit öltek, miközben mindenért anyut okoltam aki( persze nem direkt csinálta, de akkor kellett egy bűn bak a lelkemnek) próbálta rólam lesikálni a színt. Próbáltuk tusfürdővel, flóraszeptel, ecettel(pfúj de büdi vót) és végül ami használt is, citrommal. Ma már  nem is látszik. Fehér a bőröm. Éljen.

Mi tehát a tanúság? Ha nincs ló, ne használj napozás utáni barnító krémet.

Dr. Annus tegnap átjött hozzám. Itt aludt. Filmdrámát néztünk. Lelkiztünk. Haditervet készítettünk életünk egyben egyik legszebb és egyik legfájdalmasabb perceit okozó személyek ellen. Jah és Dr. Annus páciensét telefonon zaklattuk.

Igazából már nem is tudom, hogy helyes-e. Úgyértem, érdemes-e felszakítani a sebeket újra és újra? Most azzal álltatjuk magunkat, hogy csak azért nem megy a felejtés mert nem tudtuk lezárni. De mi van ha ezután sem fogjuk tudni és csak rosszabb lesz?

(...)

Kivételesen nem azért írtam ide olyan régen mert lusta voltam. Egyszerűen csak elutaztam Surányba végre kipihenni a nyár eddigi fáradalmait.

Az idő tökéletes volt (nekem, ugyanis én utálom a derűt, jöjjön hát a ború). Bár az első héten a városlakók még a kánikulától szenvedtek, én már akkoris jó nagyokat ejtőztem az édeni szigeten, az erdő mellett, lágy nyári fuvallatok és imádott unokatestvérem kiséretében. :) Egyszóval idilli volt.

 Surányról azt kell tudni, hogy ott nincsenek nagy történések, oda pihenni megy ki az ember. Ott lelassul a világ, megszűnik az idő mint tényező és elfeledhetjük a világ zajos gondjait.

A Második hétre azért már szerveztem némi programot is, történetesen lehívtam pár számomra kedves embert, a felnőttek meg hazamentek. A szervezési készségem persze Pesten felejtettem, így sikerült összehoznom, hogy összvissz négyen legyünk, no de nem panaszkodásképpen említem, hisz így is tökéletesen el voltunk, legalább nem kellett annyit várni a vizipipázás közben, hogy sorra kerüljek.:D Tulajdonképpen a napjaink délben keléssel; könyörgéssel Daninak, hogy csináljon reggelit; főzöcskézéssel; civakodással, hogy ki mosogasson el; vizipipázással;Dunaparton tábortüzezéssel és ejtőzéssel; hajnali lefekvéssel és rengeteg ökörködéssel telt.

Lefekvés előtti ülésezéseink alkalmával a következő pontok kerültek napirendre:

1. Menjünkmenjünkmenjünkmenjünk Gyárbaaaaaaaa
2. Mostmár tényleg énekelni akarok
3. Elkéne mennünk szinkronszínészkedni. Pénzért!
4. Melinda fél a tejtől, a szalámitól és a fogaktól.
5. Fekete hajat szeretnék.

Nos az első pont a napokban megvalósul. A második pont egészen pontosan holnap. Holnap REGGEL 7:20kor indul a keletiből Újszászra a vonatom... Nem, nem találtam közelebb... És különben is miért ne? Pesten is utaznék ennyit egyik kerületből a másikba, most nem mindegy, hogy MÁV oder BKV? Na majd meglátjuk, hogy debütálok náluk holnap aztán tudosítok. Hát a szinkronizálás. Nos az akár életem további részét is meghatározhatná. Tulajdonképpen már régebb óta játszom a gondolattal, de hol is kéne kezdenem?:/ (...) A fekete hajról meg annyit, hogy anyukám húzza a száját, a barátom bíztat, a haverom óvva int, én meg akarom. Legközelebb nem vörös lesz elől, hanem fekete. És ha nem lesz gagyi, akkor az egész az lesz. Ennyi.

És csak hogy véletlenül se tölthessek egy nyugodt hetet a szüleimmel, elutaztak újra Agárdra egy hétre. Ha nagy leszek, soha de soha de soha nem lakom majd egyedül! Ez egyszerűen borzalmas, de tényleg. Olyan szinten letargikus állapotokba tudom ringatni magam mikor egyedül vagyok, hogy az valami egészen hihetetlen.

Na mindegy enyém az élet és kész!

>>>>>hátmegamúgyis<<<<<<

Már elég régóta nincs állandó zenekarom. Megyek ide próbálni, oda próbálni... Természetesen mindehol nagyon jó énekelni, és minden stílusban nagyon jó énekelni, de most jött a nagy eszmélés, hogy tulajdonképpen annyira azért nem is mindegy mit énekelek. Valójában már egyre konkrétabb elképzelésem van, hogy milyesfajta zenét is szeretnék játszani majd leendő bandámmal, az egyetlen problémám, hogy fogalmam sincs, honnan szedjek hozzá embereket. Tulajdonképpen két variáció is van. Az egyik, - és ez él bennem a legerősebben- hogy valamiféle darkos metálos dallamos hangzású zenét szeretnék játszani ( példaként felhozhatnám mondjuk az Orgy-t vagy a Drugzone-t), a másik az, hogy valami könnyed, lágy olyan kifejezetten szállós, repülős zenét... Most hirtelen Péterfy Bori - Vámpír c. száma jut eszembe, de pontosan a stílust nem tudnám meg fogalmazni, csak az érzést amit ébreszt. Najó, lehetne akár ennek a kettőnek az ötvözete is. De mint mondtam leginkább az első variáció felé húz a szivem. Persze - persze ne csak mondjam, tegyek is érte, de ez nem ilyen egyszerű. Tulajdonképpen a maximum amit csinálhatok, hogy feldobok netre pár hírdetést, a konkrét terveimmel, csakhát..:/ Vagy jelentkeznek vagy nem. Természetesen minden más hörgős, bluesos, viking metálos banda betalált már, csak az nem amilyet szeretnék. Mindenesetre mégegy próbát megér. :)