El kell mennem otthonról. Ki kell kapcsolnom. ki kell űznöm a "démonokat".
Beszélgetni akarok valakivel, aki közel áll hozzám, közelebb mint egy szimpla haver, de mégsem annyira közeli, mint a legjobb barátaim/barátnőim.
Höhö, nem felkérés táncra, a perverz, pedofil, sexéhes állatok ezennel puff, nagyot koppantak, mert tulajdonképpen meg van már, hogy kire van szükségem... Csak nem tudom. Olyan elfoglalt vagyok.
"Mikor megtörténik... Mikor elvesztem a fejem.. Mikor átváltozom... Az jó érzés." <- és tényleg!
Egyébként meg sejtem, hogy mi az egyik problémám a sok közül. Borzasztóan hiányzik a zene. Hogy én álljak a mikrofon mögött. Aki nem zenél az nem érti. Olyan mint a drog... Nem lehet abbahagyni, ha nincs meg az adagod, kikészülsz.
Mellesleg most rajzolni akarok.