Egy újabb buli, egy újabb beszámoló, egy újabb fergeteges éjszaka.
Tegnap/ma a Gyár adhatott otthont a IV. Manson clubnak.
Hát az az 1% akiről az előbbi bejegyzésemben írtam , természetesen nem volt ott tegnap a bulin, ennek ellenére remekül elszórakoztam a barátnőm exével, Ó Nagy Dániel kollegával. Még hogy fiú és lány között nincs barátság... Danci Punci jelenleg a legjobb fiú barátaim egyike. Kicsit maga alatt volt a lelkem a szakítás miatt, de amikor kirángattam táncolni, tök jókat tomboltunk. Jó pasik, mint már említettem, nem voltak a bulin, vagy igen, de ott volt a tökéletes barátnőjük is.
Az indulással már eleve problémáink voltak, kissé elcsúsztunk. De megérte a sok szöszmötölést a tükör előtt...
Komolyan élvezet nézni a sok szűklátókörű, begyepesedett, keménykalapos forrongását. Mondjuk beszólni nem mertek, mert rájuk villantottam az "elátkozlakvazzegmamégnemáldoztamasátánnak" nézésemet. A 23-as buszon rögtön szembetalálkoztam Christina Bin Ladennel meg egy rakat dark arccal, így legalább volt egy adag ember, aki után menetelhettem, mert egyedül fix, hogy soha be nem találtam volna a Gyárba.
Nos a Gyár. A Gyár jó hely, bár én nagyobbnak képzeltem. Egy elhagyatott gyárépület egy kietlen gyártelepen. Egy sötétlépcsősoron keresztül - amin mellesleg "enyhén" illuminált állapotban mókás lehet közlekedni - egy sokat sejtető félhomályba és vörös falakba burkolózott terembe juthatunk. A bejárattal szemben a színpad, jobbra a "dj sarok", balra a mosdó, majd a bárpult található. Oldalt bőrgarnitúrák, majd előttük asztalok, s azok előtt padok vannak. Olyan kényelmes bőrgarnitúrában, mint tegnap, még sosem ültem. Ha beleülsz (kivéve persze, ha nincs olyan észveszejtően pezsdítő zene mint pl. tegnap), soha többé nem akarsz felállni. Pozitívum, hogy van tükör a sloziban (bár a sminkem ettől függetlenül is lefolyik), és hogy nyitva vannak a teremben az ablakok. Meg úgy eleve feelinges az egész hely. 2dl Cola 240ft. A szeszes italokról nem nyilatkozom, mert tegnap/ma nem alkoholizáltam. Negatívum viszont, hogy bár van ruhatár célzatával egy lyukacska, de nem üzemelt. Jól ott is hagytam az összes sminkcuccomat véletlenül tegnap.
A hangulat tegnap remek volt, ez köszönhető mind a fellépőknek: Chrisnek, Linda Daemonnak, Hozenak meg egy táncosnőnek - akinek (szánom bánom de) nem jegyeztem meg a nevét, mert túl fura volt - és mind az ott megjelent színes társaságnak. A tanulság, mindig könnyedén megjegyezhető művésznevet válassz. A műsort Linda indította Manson Posthuman c. számával. Utána a már említett anonymus táncosnő. Nem volt semmi gond a csajjal, ügyesen csinálta, amit csinált, csak úgy vettem észre, hogy sokan (köztük Danci) nem tudták hová rakni a dolgot. Nekem is jobban bejött a többi műsorszám. Dehát izlések és pofonok. Harmadikként befutott Hoze is. A This is the new shit-re produkálta magát a színpadon nem kis sikerrel. Szerencsés volt a szám választás, kb én is ezt a számot ismertem meg anno először Mansontól, és tényleg felpörgeti a közönséget. Úgyhogy ezt jól kitalálta. Ezután Chris érkezett a Hey Mr Superstarral. Chris után ismét Linda Daemon. Legjobban talán ez a produkciója tetszett, egy királyi trónhoz bilincselve, művérrel és és fehér elmeháborodottak által hodott kórházi "hálóing"-ben adta elő a félőrültet - borzongatóan hitelesen -. Utána megint Mrs. nemtudomkicsodadetehetséges, majd Hoze a Heart Shaped Glassessal. Nem volt baj a produkciójával, csak mivel láttam a klippet, fura érzés volt nézni, mivel a klipben Manson tökmást csinál, mint amit Hoze csinált. Bár azt kár is lett volna leutánozni, mivel Manson abban a klipben pont nem csinál semmit... Na de az igazi meglepetést számomra Chris okozta az Irrasponsible hate anthem- mel szintén Mansontól. Tényleg nagyon ügyes a srác, ráadásul állítólag először lépett fel a Manson clubban. Még a végén Hoze fejére nő :) -na nem mintha nagyon versengenének-. Aztán még kétszer a Drugzone üdvöskéje, Linda Daemon lépett színpadra. Előbb táncolt egyet egy sexy szerelésben, majd előadta egy hétköznapját a portörléstől a fogmosásig és bekattanásig. De ami ezután jött az még ezeknél is jobb volt. Linda énekelt, acousticus hangszerelésben Manson és hasonló kaliberű előadók számait. Gyönyörű hangja van. Imádom. I like it! Ich liebe es. Io preferisco.
Ezek után volt egy kis kvíz, majd hajnalig ereszdelahajamat. Egy csomó - csomót táncoltam, teljesen megőrültem mikor megszólalt Orgytól a Blue monday, vagy egy-egy kedvencebb Manson számom. 2 körül viszont elálmosodtam, meg Danira is rátört a letargia, szóval leléptünk.
Vonjuk le a szükséges konzekvenciákat: Gyárba menni jó. Linda hangja démonian jó -> irány egy Drugzone koncert. Nem viszem többet magammal a sminkcuccaimat (most se tudom miért vittem). És úgy amblock szeretem ezt a műfajt.
