Az utóbbi héten, és az előző hét utolsó két napján dolgoztam. Jó móka volt, jófej társaság, és viszonylag könnyű feladat. Címkézés. Mit is mondhatnék, nem dolgoztuk agyon magunkat. Azonban gazdagabb lettem 3 kedves ismerőssel és párezer forinttal.
Voltak azonban kisebb-nagyobb hullámvölgyek munka közben, mikor az ötezredik gyertya(autóba való) után már teljesen bekattantunk, és muszáj volt valamivel visszaönteni magunkba azt a gyöngéd kis lepkefing lelkünket, mely épp szárnyra vélt kapni.
Történt ekkor, hogy ama gonosz, ámbár legalább annyira jogos és humoros gondolatom támadt, hogy hívjuk fel az egyik exemet (aki annak idején jól átbaszott), és adjunk be neki valami oltári nagy baromságot. Egy kedves kolega, Ó Nagy Dániel, nem volt rest vállalni, és magyarhangját adni eme nemes cselekedethez. Szóval lényeg a lényeg, felhívtuk a srácot és beadtuk neki, hogy az Anettka Reload című műsorhoz keresünk szereplőket. A szerep amire lehet jelentkezni, Anettka élő fotelja. Új desing-t kap a műsor, egy jóképű fiatalembert keresünk, aki a "művésznő" foteljét alakíthatná félmeztelenül. Nem kell aggódni, a művésznő igazán könnyű alkat, ezzel nem lesz probléma, viszont az új irányzat a vörös és fekete, tehát fekete körmökkel kéne megjelenni a holnap reggeli válogatáson, amely a 8. kerületi Budapest TV székházában lesz.
Nos ezt egy kicsit bővebben fejtettük ki neki, a "kedves úriember" pediglen szóról-szóra bekajálta. No comment. Jó, az igaz, hogy elég jól adtuk elő a dolgot, na de mégis. Mentségemre, oly csekély időt töltöttem együtt az illetővel, hogy együttlétünk alatt nem derült fény arra, hogy ennyire buta. Sőt, arra sem, hogy buta.
Hatalmasat kacagtunk, mondanom sem kell. De még órákkal később is. És ezzel a bosszúhadjáratnak még nincs vége. Ez csak olyan unalom üző kis csatácska volt. Ennél sokkal kegyetlenebb játékba is bevontuk már, aminek végén majd megkapja a kegyelemdöfést, és szembesül majd vele, mennyire szánalmas, hazug kis looser is ő valójában.
Annak idején, mikor elbánt velem, többen is ajánlgatták, hogy ilyen meg olyan bosszút álljak, de akkor még túl friss volt a seb, nem láttam értelmét, mert úgysem élveztem volna teljes szívemből a "kis édes" megszégyenülését. Azonban, most, hogy kihevertem, jobb ha többször tekint a háta mögé.
Tulajdonképpen picit talán beteges, gyerekes, esetleg morbid a dolog. De úgygondolom, nem ártok vele a világnak (főleg a női részének), ha egy kicsit észhez térítem eme "elemét" és a fejébe verem, hogy a nők nem játékok.
Hozzátenném, hogy egyébként még soha egyik exemmel sem játszottam ilyet, egyikük ellen sem esküdtem bosszút, azonban a delikvens személy olyannyira csúnyán bánt el velem, hogy büszkeségem és igazságérzetem nem engedi, hogy csak úgy elfelejtsem, és minden szó nélkül belenyugodjak abba amit tett.