Szerintem a legtöbben tudjátok, hogy főiskolás vagyok, ráadásul épp vizsgaidőszakom van, úgyhogy nekem is meg van a véleményem.

A tárgyakról: vizsgaidőszakban ez nyílván hatalmas előny, de amúgy egy óriási baromság. Öt tárgyból 3 fedi egymást. Mi a francnak? Idő és pénz pazarlás (már ha fizetősek vagyunk). Van olyan tantárgyam, ami olyan témát takar, amit már másfél éve minden félévben újra és újra belénk vernek. Bár talán csak ez az egy-két téma lényeges, mert munkám során biztosan használni fogom a megszerzett tudást.

Ebből egyenesen következnek azok a tárgyak, amikre soha a büdös életben nem lesz szükségem. Közgazdaságtan. Minek? Újságíró leszek, nem könyvelő.

A vizsgákról: Szükséges rossz. De van olyan barátnőm, aki 3 órát alszik, mert annyit kell rá tanulnia. Szívás. De vannak olyan szerencsés esetek, amikor egy kis ráfordítással (tinta, papír, idő), és egy kis szerencsével (a tanár talál valami borzasztóan érdekes cikket a Népszabadságban), még egy olyan tantárgyból is görbülő eredményt érünk el, amihez amúgy egy cseppet sem konyítunk.

És amelyik tanár azt mondja, hogy ő sosem puskázott, annak úgy sem fogom elhinni.

A puskákról: én a harmonika módszert alkalmazom. Tudjátok, három hasáb, kivágás, összeragasztás és hajtogatás. Hetes betűmérettel még egy húsz oldalas anyagot is kis puskába sűríthetünk, és szemüveg nélkül is olvasható.

Bár valószínűleg amelyik tanárnál tudnunk puskázni, azt azért tehetjük, mert hagyja. A pofátlanokra nyílván ráförmed, mondván, hogy azért őt se nézzük hülyének, de akin látja, hogy dolgozott a puskával, és nem a füzetét nyitja ki az ölében, annak elnézi. Talán mert ő is volt diák, és ő is puskázott, és talán még többet szívott vizsgaidőszakban, mint mi.

Szóval puskákkal fel, vagy akár tanulhattok is, mindenkinek jó görbét és egy kalappal!