Szerelem bolondulásig… Másként ez nem is lehetséges. Egyszer csak találkozol vele, és minden a feje tetejére áll. Már nem érdekel, ha nem a stílusodat képviseli, nem érdekel, ha nem csak feketét hord. Még főzni is hajlandó vagy neki, és már koncertekre sincs kedved elrángatni, mert közterületen nem erőszakolhatod meg akkor, amikor épp kedved szottyan rá. Ha nyaralni mész, alig várod, hogy végre véget érjen, és újból a karjaiba omolhass. Ha vehetnél magadnak egy új ruhát, inkább őt leped meg valamivel. Mindenről ő jut az eszedbe, folyton csak ő rá tudsz gondolni. Ha nincs veled, belesajdul a szíved, mert úgy érzed már nem is vagy önmagad nélküle. Ha épp hozzád tart összeszorul a gyomrod az aggodalomtól, nehogy baj érje. Ha pedig veled van, egyszerre a mennyország és pokol. Majd kibújsz a bőrödből, hogy hozzá érhetsz, hogy hozzád ér, alig várod az újabb csókokat, de mikor épp összebújva álomba szenderülnétek, neked eszedbe jut egy szörnyű gondolat: már nem tudsz nélküle élni. Mi lesz, ha nem tart örökké? És már potyognak is könnyeid, ő pedig magához szorít, és édes szavakat súg a füledbe: hogy sosem hagyna el, hogy egyre jobban szeret. És neked már fel is száradtak a könnyeid. A következő pillanatban csiklandozni kezd és megint önfeledt kacagásba kezdtek. Mi ez, ha nem az őrület első jele?
Őrült szerelem
2010.09.14. 23:38 | Daemona | Szólj hozzá!
Címkék: gondolat érzelem szerelem eszme érzés eszmefuttatás muki daemona
A bejegyzés trackback címe:
https://tundercukorborso.blog.hu/api/trackback/id/tr382297097
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.