És ismét itt volt a karácsony, a szeretet ünnepe, amikor a család egybegyűlt, s templomba mentek akik ettől kereszténynek érezték magukat.
De nézzünk egy kicsit a fényszórók és a tűlevelek mögé. Eredetileg ez egy vallási ünnepnek indult (Jézus Krisztus születése). Tehát elméletileg csak az adott vallás követői ünnepelték(persze ezen vallás követői akadtak szép számmal, hisz a világ vallások közé tartozik). De ahogy telt-múlt az idő, és divatba jött mindent megünnepelni, az egész világon elterjedt, előkerültek a fenyőfák, és lassan, de biztosan feledésbe merült, hogy valójában mit is ünnepeltünk Karácsonykor.
Hogy hol tartunk most? Elneveztük a szeretet ünnepének, karácsonyfákat díszítünk, beiglit tömünk két pofára, drága ajándékokra költjük a zsebpénzünket/fizetésünket és abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy ez jól van így. Valóban jó így? Több ezer forintot dobunk ki mindenféle csilli-villi kacatra, de közben elmegyünk az utcán fetrengő hajléktalan mellett aki 20ft-ért könyörög. A beiglit azért tömjük két pofára, hogy utána végre kibonthassuk az ajándékainkat, és nem azért megyünk el ilyenkor a legtávolabbi rokonainkhoz is, mert baromira hiányoztak volna eddig, hanem mert ilyenkor ők is adnak ajándékot. Vízkereszt után persze tele lesznek az utcák kihajigált karácsonyfákkal, és ismét mindenki magasról tesz a másik érzéseire.
Szükségünk van erre a felhajtásra? Akiket szeretünk azokat az év többi napján is szerethetjük, a családnak az év többi napján is össze kell tartania, és én nem csak karácsonykor szeretem a töltöttkáposztát(ellentétben a halászlével, amit karácsonykor IS utálok). Karácsonykor az öngyilkosságok száma megnövekszik, mert azok akik egyedül vannak, év közben is nagyon unatkoznak és rossz nekik, de karácsonykor erre külön fel is hívják a figyelmüket.
De akkor már a Valentin napot is töröljük el? Hisz aki valóban szerelmes, annak az év összes napja február
Nem... Szerintem is baromság, hogy nem kell karácsony és fúj Valentin nap. A karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor mélyen magamba szállok, nem megyek el az utcán fetrengő csöves mellett, anélkül, hogy ne dobnék neki egy 20 forintost, azért tömöm két pofára a beiglit, hogy aztán átadhassam az ajándékomat annak akit szeretek, és lássam az arcán, hogy boldoggá tettem vele. Összegyűlik a család és egy újabb nagyon boldog napot töltök el velük, úgy ahogy az év többi részében (csak ilyenkor több hal kerül terítékre a kelleténél).
És hogy mi lesz a karácsonyfával? Hmm... Csórikám jól megszívja, dehát mindenkinek nem járhatok a kedvében...
