Esik a hó... Hurrá.
Na de kinek kell majd azt is ellapátolnia?
Nekem... "Hurrá"...
És természetesen a legnagyobb hóviharban, mert anyucikám kedve úgy kívánja. Tiltakozzak? Érveljek józan paraszti ésszel? "Jó, nem kell kislányom, majd megcsinálom én." Hogy miért nem hagyom? Mert utána évekig hallgathatnám... -.-'
Beöltöztem, a lehető legmelegebb, legynomibb és legcifrább színösszeállításban léptem az utcára. "Csak ne most jöjjenek arra a környékbeli álompasik".
Természetesen arra jött egy, természetesen pont amikor magamban (=igazából a kutyához) beszéltem, de ha ez mind nem elég, még rá is söpörtem a havat, mert nem vettem észre, hogy jön.
Egyébb cifraságok: lefagyott a kezem, ráömlött a só, a só elkezdte irritálni, gondoltam lemosom hóval... Rossz ötlet volt, a sóból nem jött le semmi, a kezem pedig még jobban kihűlt. Jah és kik laknak sarokházban? Hát természetesen mi. :P
Na mindegy, a felénél feladtam és hisztérikusan bevonultam. Legalább már sajnáljanak egy kicsit anyuék, vagy ilyesmi. :D Ami a legszebb az egészben, hogy ugyebár teljesen hiába szenvedtem, mert most kinéztem, és a hó már ismét vastagon lepi azt a részt is amit az imént söpörtem le kb 15 perce.
Szóval...
...Esik a hó. Hurrá.