Avagy nyúlbélák előre...
Mostanság egyre többen keresnek társat az internet segítségével. Bevallom magam is regelve vagyok pár oldalon, és volt már, hogy interneten szedtem össze valakit. Nem is azért írom ezt a bejegyzést, mert interneten keresztül ismerkedni olyan nagy gáz lenne. Csak hát elgondolkoztam a dolgon.
Arra jutottam, hogy sokkal egyszerűbb így. Mert mit is kell tennem érte? Gyakorlatilag feltöltök egy pár képet, kitöltök pár gagyi adatot és várom, hogy valaki írjon. Még csak be se kell jelentkeznem az épp aktuális társkereső oldalra, hisz úgyis küldenek értesítést, ha levelem érkezett. De mi visz arra, hogy egyáltalán társkereső oldalakhoz forduljunk?
Az egész abból indul ki, hogy a férfiak - és nem csak az én véleményem szerint - egyre kevésbé mernek odajönni hozzánk élőben. Most kaphatom a kommenteket, hogy "hozzád nem is akarunk odamenni, mert ronda vagy", de a helyzet az, hogy van egy jópár gyönyörű barátnőm, és őket sem merik leszólítani. Miután már haverok, akkor vallják be nekik sorra, hogy anno mennyire szerelmesek voltak, és mennyire vonzódtak hozzájuk. A barátnőim persze joggal kérdeznek rá, hogy "és miért nem szólítottál le?" a válasz legtöbbször az hogy: "mert nem mertelek".
Kedves Urak! Miért nem mertek? Mit vesztetek ha nemet mondunk? Nem fogjuk leharapni a fejeteket, nem küldünk el Alibaba hazájába 40rablót vagdalni, egyszerűen csak rátok mosolygunk és "bocs de nem"-et mondunk.
De valójában a nemleges válaszra igen csekély az esély, mert manapság ha oda mer jönni hozzánk valaki, már annyira kellemes meglepetésként ér, annyira megörölünk neki, hogy legtöbb esetben adunk a dolognak egy esélyt.
Minden esetre azért az online ismerkedésnek is vannak előnyei. Például, hogy előbb ismered meg az ember szellemiségét. De persze hátrány, hogy a legtöbben csak sexpartnert keresnek, viszont ezt az első 5 mondatból kiszúrhatjuk, csak ugyebár a sokadik ilyen után, már belefásul az ember.
Nos én úgy vélem, a legjobb lenne ha a "teremtés koronái" végre összeszednék bátorságukat, de nem vagyok én maradi, hisz a korral is haladni kell nyílván, csak ne essünk át a ló másik oldalára.