A minap érdekes dolgok derültek ki. De hogy megértsétek/átérezhessétek a dolog ironiáját, némi mellékinformációval kell szolgálnom az előéletemmel kapcsolatosan.Tehát:
- Második nyelvként olaszt "tanulok". Jó a nyelvérzékem, ezért nyílván ragadt rám valami 4 év alatt, de kb leragadtam a passato prossimonál és a presenténél... Ez mellesleg így van az egész olaszcsoportnál, kivéve két gyereket.
- Az olasz tanár utálja Melindát.
- Melinda mellettem ül.
- Az olasztanár szerint szart sem érünk az angolfelsőfokúnkal.
- Az olasz tanár szerint eleve az angollal szart sem érünk, mert az olasz a világnyelv.
- Általában egész órán röhögünk, és tippelgetjük a megoldásokat, aki többet eltalál (természetesen úgy, hogy gondolkodás nélkül, csak úgy beirogatjuk a megoldásokat), az nyer. A feladatlapra már a nevünk helyett is csak a művésznevünket firkáljuk rá(Daemona, Fólia).
- A múltkor hiányzott Melinda.
És akkor jöjjön hát a slusszpoén. Szóval mikor Meli hiányzott, az olasztanár fordításos feladatot adott, én meg tök egyedül egész szépen le is fordítottam azt a bizonyos mesét. Következő órán -ahol már Melinda is ott volt- kiosztotta a kijavított fordításokat a tanár, és közölte, hogy egyedül az én munkám volt értékelhető. Aztán hátra jött a padunkhoz, csak azért, hogy leolthassa Melindát :D mondván: "Ha Melinda nem lenne, megtanulhattál volna olaszul!" *csúnyanézés Melire*. És így odavetette az aznapi feladatlapot (emeltszintű olaszérettségit).
Melinda elbasztad az életem...:D Miattad nem tanultam meg olaszul! Sőt! Tovább megyek: az egész osztály miattad szar olaszból! Hát akinek ilyen a legjobb barátnője, már ellenségekre sincs szüksége! De nem elég, hogy elkúrtad az életem, még a szendvicsedből sem ehettem pénteken! Hát milyen ember vagy te? Hogy számolsz te el esténként a lelkiismereteddel?!
.jpg)
