Nah tessék ez kell a népnek... Szóval a szavazatok alapján a legtöbben a magánéletemben vájkálnának. Oh, de ti gondolom nem nézitek a Győzike show-t sem, na mindegy...-.-'

Szóval ha már itt tartunk, épp most keveredek hatalmas kalamajkába. Aki ismer az tudja, hogy egy érzelmi csődtömeg vagyok, a magánéletem romokban, és nem rég jöttem ki egy elég durván depressziós időszakomból. Most épp nagyon boldog vagyok, természetesen ezt sem normál módon teszem. Az a baj velem, hogy minden érzelmet túl intenzíven élek meg... Vagy nagyon boldog vagyok, vagy nagyon depis, vagy nagyon szeretek, vagy nagyon gyűlölök, stbstb. Most épp a felhők közt járok, a zenekar úgy néz ki újra beindul, talán ezért. Talán valami más miatt. Talán megismertem valakit, aki iránt fellángoltam, és most zsongok.:)

Na ja, de a helyzet az, hogy ha be is jövök neki(ami elég valószínű), akkor sem kezdhetek ki vele. Hogy miért, azt meg ugyebár nem írhatom le, mert ha olvassa a blogom akkor egyből cseszhetem az egészet.

Egyébként ma voltam interjút készíteni a médiaérettségimhez. Profimunka volt kéremszépen, elsőre felvettük. Nem magamat akarom fényezni, jó volt a riport alany. Az orgonterápiáról beszélgettünk.

De mégis mit kéne csinálnom? Ha tényleg bejövök neki úgyis lépni fog. De lehet, hogy ő is tudja, hogy nem szabad? De áhh, egyébként nem agyalok ám ezen ennyit.. sodródom az árral és kész. Különbenis, csak most ismertem meg, még nem is ismerem igazán, ez még csak egy fellángolás. Csak tökéletesnek tűnik...