Most már értem miért van oly kevés sikeres rock zenekar Magyarországon. Komolyan mondom, lehetetlen összeszedett, felelősségteljes, céltudatos, szorgalmas szólógitárost találni. Az összeszedettséget még el is engedném, de így is mit kapunk? Nem hiszem el, hogy én, a dobos, meg a basszeros, akármilyen álmosak, fáradtak, vagy betegek vagyunk, mindig megjelenünk a próbákon, de a szólógitárosaink folyton cserbenhagynak minket.
Az egész úgy kezdődött, hogy az első próbánkra a 16-17 éves kis suhanc már eleve meg sem jelent, a facebook profiljára pedig kipostolta, hogy ő mennyire k*rvára unatkozik (na, tessék, eljutottunk odáig, hogy már csillagoznom kell, egy u-betűt cenzúráztam, helyettesítsétek be nyugodtan).
Jó nagy nehezen találtam egy másik gitárost, ő is 18 volt, egy próbára eljött, a következőre, mikorra már találtam még egyet ( mert ugye kettő kell), se szó, se beszéd nem jött el. Majd írtam neki, hogy nagyon jól tudta az első sztoriját, és miért nem szólt, blabla… Erre hadovált össze-vissza, hogy ő mennyire sajnálja, de történt valami, amiről nem tudok és nem is akar róla beszélni… ÉS!? LESZ*ROM(A) ! Nyugodtan dobhatott volna egy sms-t, hogy bocsi, de nem jövök.
Aztán most a harmadik is lelécelt, mert munkanélküli lett…
Szóval már tudjátok mim ki van az egésszel. Frankón gépről fog szólni a gitár, vagy nem tudom már… Vagy dj leszek, oszt tudjátok mit csinálhat mindenki.
Egyébiránt, a basszerosunk 12 éve tolja, a dobosunk is legalább 8-10 éve, én már 12 éve foglalkozok zenével… Azt se mondhatnánk, hogy annyira amatőrök vagyunk…
Na, mindegy, ha netán ezt olvass egy olyan gitáros, aki tud is játszani, és esetleg hajlandó megjelenni is a próbákon, és nem lesz munkanélküli, hogy aztán meg a miatt ne jöjjön, az kérem, szánjon meg minket és jelentkezzen ezen a címen: daemona91@gmail.com
Köszöntem szépen