Mostanában elég szokatlan dolgokon jár az agyam. Legalábbis mások szerint szokatlan, tőlem teljesen elfogadott témák, mint pl. a halál.
Egészen konkrétan arra gondolok, hogy ha netán feldobnám a pacskert, akkor a távolabbi barátaim/ismerőseim, honnan a bánatból fognak róla értesülni? Anyukámtól nem várhatom el, hogy fogja a mobilom és mindenkit felhívjon. Nem hiszem, hogy lenne hozzá elég lelki ereje. Bár Melinda biztos keresne egy idő után, és így a legbelsőbb körben elterjedne a híre a dolognak, de...
Szóval ha meghalnék, azért jólesne ha páran karikásra sírnák a szemüket. Önzőség, de akkoris. :P Jah és a temetésen majd Manson szóljon, és a halotti toron pizza és bolognai spagetti legyen a menü.
A másik téma amin mostanában filóztam, hogy mennyire veszélyes dolog publikálni valamit. Egyrészt sokszor a legféltettebb titkaidat és legmélyebb gondolataidat osztod meg a nagyérdeművel. Még akár itt a blogon is. Másrészt pedig, mi van ha valaki ellopja? Azt szokták mondani, hogy sok mindent elvehetnek tőlünk, de a gondolatainkat nem lophatják el. De ilyen formában még is. Megírom, publikálom, valakinek megtetszik és kiegészítve valamivel, szintén publikálja... Mások pedig azt hiszik majd, hogy azok az ő önálló gondolatai.
Ez elég rémisztő...