Parák mindig vannak, most épp az érettségi körül...
Hátra vannak még ugyanis a szóbelik. És hogy mi ezen a para? Az, hogy nem tudok rá tanulni. Nem értem miért, de nem tudom magam elszánni rá. Amúgy egész jól sikerültek az írásbelik. Matek 3-mas, Magyar 5-ös, Média 4-gyes, Angol 5-ös, a törit még nem tudom. Egyébként ha egyszer megjön rá az ihlet, akkor tanulok mint a gép, de amíg nem jön, addig csak szenvedek...
Az érettségi miatti feszültség pedig egyébb parákat is magával vonzott. Anyukámék elmentek Törökországba (már otthon vannak). Meli itt volt velem egy hétig, addig nem is volt semmi gond, mert ha rámtört a letargia, akkor itt volt velem és megnyugtatott, de aztán ő elment, mert szólította a szerelem... Én pedig otthon maradtam... EGYEDÜL... Ami nem túl szerencsés feszült időszakaimban. Hajlamos vagyok ugyanis befordulni, elborulni és hisztérikusan viselkedni ilyen esetekben. Szószerint egyfajta pánikrohamot kapok. Tudom, nem jó pont, dehát ilyen vagyok, hozzám tartozik ez is. Nem jó kedvemből teszem, szivesebben lennék én is örökösen derűs. Furcsa mert annyira rapszódikus vagyok... A legtöbbször vibráló, vidám és örök optimista vagyok, aztán az egyik pillanatról a másikra mindez megváltozik, és teljesen "beborul" minden... De általában ez amilyen gyorsan jön olyan gyorsan múlik is. Általában... Szombat este viszont már annyira feszült voltam... Már nagyon rég volt próba is, hangképzés is... Egyedül voltam... Ez mind-mind közre játszik.
Szóval szombat este gondoltam lefekszem inkább aludni és másnapra újra szépnek látok mindent. De vasárnap reggel még mindig nem láttam szépnek semmit sem. Alig vártam, hogy délután legyen és felhívhassam a nagymamámat, hogy legalább ő jöjjön át, és aludjon itt. De ő azt mondta nem, mert kedden már úgyis jönnek anyuék. - Itt amúgy nem arról van szó, hogy 5 évesként jajj mamuci meg anyuci, meg apuci... Ilyenkor bárki jó, még a szomszéd néni is, csak ne legyek egyedül. - Tehát a ketyegő bomba ekkor robbant. Inkább le sem írom mit műveltem, pedig tuti maximális olvasottságom lenne, hogy "húúú micsoda botrááány". Szerintem nem voltam teljesen magamnál. Totálisan pánikba estem, hogy én most akkor keddig teljesen egyedül leszek és senki felém se fog nézni. Aztán persze átjött a mamám és anyuék is hazajöttek és Annussal is találkoztam és még fodrásznál is jártam, szóval minden rendbe jött. Újra szépnek látok mindent, csak baromi feszült vagyok az érettségi miatt. :)
Apropó, hol jártam tegnap? Hát shoppingolni XD ! Van már lila tankinim (!KATT! <- ez egy tankini, bár az enyém másmilyen, de példának jó.), lila nadrágom, azonban még sincs bakancsom(csak a régi), mert jártam Cegléden, de nagy volt rám is. :(