Egy pár szaftos részlet közül csemegézhettek ismét. Nem hinném, hogy annyira más az én életem, mint egyébb tizenéveseké, de ha titeket ez hoz lázba(már pedig a szavazatok alapján ez hoz lázba) hát én nem bánom. Aztán kaptok egy rövid beszámolót is.
Először is boldog születésnapot szeretnék kívánni D. Fólia Melindának<3, aki március 11.-én betöltötte 18. életévét. Most már legálisan vedelhet.:) Nem mellesleg, tegnap ünnepeltük a születésnapját, de erről később még úgyis szót ejtek.
Inkább a péntekkel kezdeném... Hát szégyen vagy sem, Győzikétől idéznék, kicsit átalakítva (jó persze tudom, lopott duma nem áll jól, na de nekem mégis), szóval "Gyájj ez a péntek 13 nágyon péntek 13!" Nem vagyok babonás félreértés ne essék, de ami rossz megtörténhetett velem, az meg is történt. Kezdődött azzal, hogy Eremitával, lementünk egy kis előpróbát tartani... Egyrészt a próbán hátha ügyesebbek leszünk, másrészt meg amúgyse bírtam volna már ki keddig. Nos ahogy beharangoztam a pénteki napot, gondolom sejtitek hogy ment. Egyenlő volt a nullával. Legalább belátom, hogy szarok voltunk? Jahm belátom, de ez nem segít rajtunk. :D Jó mondjuk Mansontól a long hard road out of hell-t egy száll gitárral nehézkes előadni, de a fő probléma szerintem az volt, hogy az első verszszaknál (mint utóbb rájöttem) a target audience dallamát énekeltem, mert elég hasonló a kettő, és valamiért az ugrott be. Mentségemre szóljon, Eremita se vette észre, hogy más dallamot énekelek:D Ennyit Mansonról...
A próba előtt még elugrottunk kajálni, jött velünk Meli is. Eremita meg szépen elszólta magát az ajándékáról: "Na és végül sikerült karkötőt, vagy gyűrűt vagy mit venned a barátnődnek?" Hát igen... Aztán még tetézte, mert nem, hogy elkussolt volna a drágám. Nem baj, jó volt ez így is, mellé kapott még úgyis mást is.
Na de ugorjunk vissza a próbához. Tehát miután megállapítottuk, hogy a Manson szám nem biztos, hogy menni fog, gondoltuk bővítsük a repertoárt egy biztos befutóval, amit régebbről már tudunk: System Of a Down - Roulette. Zoli (a dobos) végülis álldását adta rá, ha a többiek is. A leendő basszerossal kedélyesen elbeszélgettem a kérdést illetőleg és neki sem volt ellenére. De most jön a feketeleves: Két perc múlva kapom tőle az sms-t (mármint a leendő basszerostól), hogy ne zavarjam el a basszerosokat ha netán jelentkeznének a posztjára, mert hívta egy másik zenekar is, majd kedden mondd biztosat. Na akkor törtem össze teljesen lelkileg. Kész, végem volt mint a botnak. Teljes letargia újfent. Nem elég, hogy szarok vagyunk, Eremita beteg, én nyominak érzem magam, Még a csúcsszuper basszeros jelölt is másfelé kacsintgat, és ha kedden is ilyen fényesen leszereplünk előtte, akkor már nem csak kacsintgatni fog másfele(ami persze tök jogos).
Mikor hazaértem megint teljesen befordultam. Nincs kedvem semmihez, nem akarok semmit se csinálni, senkit se látni, sehová se menni, egyáltalán nem is akarok lenni se, meg tudomást se venni arról, hogy vagyok című dolog lépett érvénybe ismét. Még Meli bulijára sem akartam elmenni, de az nagyon önző dolog lett volna. Hisz ő Melinda, és ez az ő életébenegyetlenegyszer18szülinapizsúrja.
A péntek estém ennek fényében telt. Jó nyűgösen, jó korán ágyba bújtam.
Beszámoló
Másnap reggel némi képp jobb kedvvel ébredtem, a bulihoz még mindig nem volt hangulatom, de úgy voltam vele, hogy max viszonylag korán lelépek. Fél kilencre beszéltük meg a találkozót a ferenciek terére, és onnan a tervek szerint a Panic pubba óhajtottuk venni az irányt. Délután még Melinda ajándékával szórakoztam( pipiropi B aranylemez, pipiropi B demó, csoki, gyűrű), tehát jól el csúsztam a készülődéssel. Felpróbáltam az egész szekrényt, hogy mit vegyek fel, a fűzőtől kezdve a leopárdmintás csöcskidobós felsőmig, míg végül belebújtam a lehető legkényelmesebb előzőnapi pólómba, mondván majd a sminkem és a kiegészítőim vadabbak lesznek. Végülis így is lett, és egész jó lett az összhatás.
A pipiropi B-ről: 9. ben brahiból "alapítottunk egy zenekart". Akkoriban még tervben volt, hogy Meli majd megtanul gitározni. És hogy miért pont Pipiropi B? Aznap a menza étlapján borsófőzelék szerepelt Pipiropival. A bé pedig Meli kedvenc betűje. A demón pedig néhány közös hanganyagunk van, amit unalmunkban rögzítettünk még annó az évek során.:) Ez a mi kis történelmünk.
Aztán újpest központban összefutottam Gyujcival, Danival, Eszterrel és Wandával, Ferenciek terénél pedig egyesült a bagázs. Szép számmal gyűltünk össze az ünneplésre, tudni kell ugyanis, hogy Meli együtt tartotta a születésnapját egy évfolyam társunkkal, Noémivel. A hely maga ahová mentünk, egész jó. Bár én nagyobb térre számítottam ennyi embernek (legalább 40 fő) de nem volt rossz ez így sem. Az árak igen barátiak voltak, bár nekem igazándiból édes mindegy volt, mert én egész éjjel két fantát ittam, meg egy sonkás melegszendvicset ettem. Az egyetlen problémám a füsttel volt. Iszonyatosan beállt.
- Wanda te meg ne is haragudj, az a beszólásod mielőtt hazamentél... Odaültél a helyünkre, jól befüstösítetted az egészet, aztán közlöd, hogy "jajj neked már csípi a szemedet a füst". Bazzeg képes voltál ott elfüstösíteni a helyünket, aztán még te nyavajogsz. Szerencséd, hogy nem etettem meg veled a hamutálat. :) -
Volt csocsó asztal is. Ismerjük azt a mondást, hogy "el van a gyerek ha játszik..." Nos igen. :D A zenegép is adott volt. A zenegépen pedig volt karaokee. Mi pedig énekeltünk. Meg (sajnos >D ) mások is. Táncoslábúak is akadtak szép számmal. Jól ki ökörködtük magunkat, nagyjából ennyi történt, aztán fél 3 - 3 környékén elindultunk hazafelé. Én személy szerint 3:48-kor érkeztem haza. Gondoltam annyira nincs kedvem szétcsapni magam.
Már annyira, de annyira vágyok egy nyugis punnyadós hétvégére. A következő nagy születésnapi zsúr (szvít éjtín kivitelben) április 13.-án várható, Annus<3 ünnepli majd a 18.-at, bár ez egy utóbuli lesz, hisz neki igazándiból nyáron volt a szülinapja. Ahogy őt ismerem őrületesen jó lesz, én meg természetesen ott leszek, addigra reload, azaz újratöltve. ^.^
