Without tittle
Rózsaszín szmogtól fulladva,
Szerelemmel itatva,
Nagy szavakkal butítva,
Erős hittel, álmodozva,
Csak szárnyaltam...
Még szárnyaltam...
A remény csak egy hazug kurva,
Piszkos szavakat a fülembe súgva
Hiteget, és kéjesen vonaglik előttem,
Édes pokolba boldogan dőltem.
Csak zuhantam...
Csak zuhantam...
Gyötrődve gyötrődtem,
Napról-napra köpködtem
Ki magamból az élet szennyét,
Míg meg nem döglöttem.
Aztán csak zuhantam...
Csak zuhantam...
Szerettem, szárnyaltam.
Elhittem, álmodtam.
Reméltem, gyötrődtem.
Zuhanok... Bedőltem...
Igen, tudom... Nem, én sem értem... A helyzet az, hogy tegnap végig hánytam a napot. És két hányás között írtam ezt a verset. Tessék lássék. A vicc az, hogy ma már nem igazán értem én sem. :)