A mai napon a kocsiban hazafelé azon filóztam, hogy ugyebár a dark stílus a punkból fejlődött ki. És hogy tulajdonképpen ezen a törzsfejlődésen én is milyen szépen végig mentem...
Ha visszagondolok, igazándiból hetedikben kezdődött a pályafutásom a rock terepén, történetesen Limp Bizkit-tel. Bár, hogy teljesen őszinte legyek én már 5 évesen is rajongtam a csellengők című eltűnt személyeket bemutató sorozat főcimdaláért, ami Soul Asylumtól a Run away train. Hát hiába, aki igazán elhivatott valami iránt, az korán kezdi.Szóval hetedikben kezdtem abszolút a rock irányába fordulni, ami nem volt túl egyszerű, mivel katolikus iskolába jártam, ahol nem igazán tűrték meg az ilyesmit.
De szerencsére elkerültem gimnáziumba, ahol belecsöppentem a hirtelen fene nagy szabadságba, hogy úgy öltözök ahogy akarok, lehetnek önálló gondolataim amiket még ki is mondhatok, és a világ hirtelen kiszélesedett előttem.
Ekkor rákattantam a punkra. Nagyon élveztem. Feeling volt szakadt cuccokban, szakadt tornacsukában, mindenféle színűre festett körmökkel és hand made pólókban rohangálni ide-oda. Élveztem a megrökönyödött pillantásokat, és kurvára leszartam, ha valakinek nem tetszett amit műveltem. Imádtam polgártpukkasztani.
Ez egészen 10. év elejéig így volt, aztán kezdtem megszokni, hogy szabad vagyok és kezdtem igényesedni, meg hát ugyebár elkezdtem egy nőiesebb (nem összekeverendő a picsásabbal) vonulatot felvenni. A második zenekaromban voltam már, egyre több metált hallgattam általuk, és egyre jobban tetszettek a sötétebb kidolgozottabb, igényesebb zenék.
És most azon kapom magam, hogy a polgárpukkasztás még mindig legfőbb elfoglaltságaim egyike, egyre többen bámulnak meg az utcán hol félve, hol érdeklődve, egyre többen felteszik nekem a kérdést (már a rokonaim közül is) hogy: "Ugye te nem vagy ilyen szekta tag?" "Ugye nem vagy sátánista?" "Miért hordassz mindig feketét?" "Te ilyen darker vagy béjb?". A válaszom, bár imádom vele hülyíteni a népet hogy igen, de valójában közöm nincs a sátánizmushoz, és igen, mostanában nagyon tetszenek a dark-goth zenék, a stílus maga, és az egész mondanivalója ennek az irányzatnak, az effajta életérzés.
Viszont annyira hiteltelennek tűnne ha én ezt most így kijelenteném, hogy na most én dark lettem.Hisz tulajdonképpen ez egy folyamat volt, nem egyik napról a másikra. Majd egy év múlva már tök hitelesen kijelenthetem. Most még elég ha csak mások állapítják meg rólam. :)
"... Finally I'm fine when I loose controll ..."