Mivel nem voltam itthon és mellesleg nem is történt semmi érdemleges így gondoltam nem jegyzek le semmit. Ugyanis szánalmasnak tartom a semmiről szóló blogbejegyzéseket. Legyen benne valami frappáns, vagy valami sztori.
Szóval ott tartottam, hogy mivel nem voltam otthon, mivel csütörtökön fogtam magam és levonatoztam szépen Agárdra anyuék után. Mit lehet ott csinálni? Hát fürdeni a Velencei tóban, azt nagyon lehet. Meg hekket zabálni és !barnulni! *vészjoslóanriadtarcotvág*
Rólam tudni kell, hogy szép fehér bőröm van, és nem rasszista indíttatásból, de szeretném is ezt megőrizni mert nekem ez így nagyon tetszik, hogy ilyen egészségtelenül sápadt fejem van. Mivel anyajegyből sem csupán egyel rendelkezem, így nem is nagyon szabad 11 és 15óra között a napon tartózkodnom. Így a strandra is csak öt körül jártunk le, mikor már nincs barnító hatása a napnak, én pedig gyönyörködtem benne, hogy mennyire kitűnök a csoki barna közegből és mennyire szép fehér a bőröm.
Viszont azt is tudni kell rólam, hogy sajnálatos módon száraz is a bőröm, nem csak fehér, ezért szükségem van testápolóra. De én hülye természetesen a hajlakktól kezdve a körömlakkon át minden szarságot levittem Agárdra, csak a testápolómat nem. Egyik este már nagyon nem bírtam és kértem anyutól, ő meg a kezembe nyomott valami napozás utáni cuccost. Jólvan gondoltam, megteszi most ez is. Ha nincs ló, jó a szamár is. Szépen bekentem magam, aztán elszundítottam. Reggel tök kómásan kikászálódtam az ágyikómból a teraszra, az előzőnapi sminkem belefolyt a szemembe, így tök ködösen láttam, és ahogy dörzsöltem ki a szememből a dzsuvát, egyszercsak rátekintettem a tenyeremre és valami hihetetlen látvány fogadott... Először azthittem sárgaságot kaptam. Aztán anyám közölte, hogy volt a közelemben valami újság, biztosan azt ölelgettem éjjel, mossam le.. Próbáltam lemosni, hát csak nem jött le. Aztán ahogy egyre jobban láttam, észrevettem, hogy foltokban van a karomon a combomon és a vádlimon is és a talpamon a legjobban. Ekkor jött az eszmélés... Barnító krém volt az előző esti napozás utáni cuccos.
Így utólag már én is csak mosolygok a dolgon, de akkor frankón egy mini Ejfel torony omlott össze bennem aminek kicsi napozásutáni tubusok fürészelték el a lábait. Komolyan sokkot kaptam, annyira sírtam, hogy levegőt nem kaptam. Durván ijesztően nézett ki a dolog, ráadásul lőttek a fehér bőrömnek, amit annyira szeretek. Szóval sírtam, meg anyu szerint visítottam mint akit öltek, miközben mindenért anyut okoltam aki( persze nem direkt csinálta, de akkor kellett egy bűn bak a lelkemnek) próbálta rólam lesikálni a színt. Próbáltuk tusfürdővel, flóraszeptel, ecettel(pfúj de büdi vót) és végül ami használt is, citrommal. Ma már nem is látszik. Fehér a bőröm. Éljen.
Mi tehát a tanúság? Ha nincs ló, ne használj napozás utáni barnító krémet.
