Bizony-bizony mondom néktek, ebben a rohanó világban lassan minden a feje tetejére áll. Még a párkapcsolatok is átalakulnak, sőt egy párkapcsolat létrejötte is teljesen újszerű, ha egyáltalán beszélhetünk még párkapcsolatról, nem csak pár kapcsolatról.

Mivel nő vagyok, ezért nyílván női szemszögből vázolom az álláspontomat, de igyekszem  nem elfogult lenni saját nemem iránt. Szóval kezdjük a legelején. A mai világban egyre inkább úgy veszem észre, hogy ciki az érzelem. Gáz ha valaki romantikus, ha valaki 14 évesen még szűz, ha valaki jóban van a szüleivel, ha valaki kimutatja, vagy kimondja amit érez. A világ egyik legszebb szavát, a "szeretlek"-et vagy elcsépelik és érzelem nélkül úton-útfélen mindenkihez hozzávágják, vagy félnek kimondani, kimutatni meg nem tudják.

Mivel mint már említettem, felgyorsult ez a világ, így az út is lerövidült az első találkozástól az ágyig. Najó, igazán nem vagyok egy vaserkölcsű, prűd és frigid forma, de ne csodálkozzunk ha csak egy éjszakára használnak, ha egy éjszaka alatt odaadjuk magunkat. Elvégre ha mi nők nem tiszteljük magunkat, nem várjuk el, hogy küzdjenek értünk, akkor a férfiak miért is tennék azt? Anélkül is megkaphatnak.

Na és itt a következő probléma: a férfiak már nem hogy nem küzdenek értünk, és nem tisztelnek minket, már csak meg sem próbálnak meghódítani. Megvárják inkább, míg mi mászunk rájuk, mert az udvarlás az túl megerőltető lenne, és esetleg az érzelmek mezejére keverednének, ami a mai kor számára inkább egy sötét erdő, amiben könnyen eltévedhet. Ma már nem a  férfi szólítja le a nőt az utcán: "jó a segged, kő' kóla?", hanem a nő a férfit: "Jó a seggem, kő' kóla?" .

Ebből következőleg pedig lassanként átveszik a kapcsolatban a nők az irányító szerepet. A férfiak pedig átváltoznak papuccsá, ami engem például személy szerint az őrületbe tud kergetni. Egy férfi igenis legyen férfi, irányítson ő, érezzem, hogy védelmez, és ő az én hősöm. Ezt az irányítást természetesen egészséges mértékben képzelem el, nem tiltásokkal és hisztériás féltékenységi rohamokkal megspékelve. Talán az a baj, hogy manapság ha egy nőnek van saját véleménye és céltudatos, a férfiak egyből megijednek tőle, aki meg nem, az pont papucs és az úrnőjére vár.

Ha úgy tűnne, hogy férfigyűlölő vagyok, nos nem mondanám, sőt... Bisexuális hajlamokkal sem lettem megáldva, bár semmi problémám a mássággal. Megkeseredett lennék hát? Egyrészt még túl fiatal vagyok hozzá, másrészt pedig nyílván volt pár problémás kapcsolatom. De én egyiket sem bánom. Mindegyiktől kaptam valamit, amit továbbvihetek. És itt most nem a nemibetegségekre utalok, bár tény, hogy nem voltak túlon-túl monogám típusok...