Ismét eltelt két nap, és akár úgyis tűnhetne, mintha nem csináltam volna semmit, de ez nem így van ám. Mint említettem, megpróbáltam picit átformálni a blogom külsejét, hogy ne legyen olyan sablonos a sablonom(de jó ez alliterál).

Nos ez nehezebb mint gondoltam. Kezdjük azzal, hogy kedves blog.hu szerkesztősége, amit a segítségekben leírnak mind szép és jó, de magamtól is rájöttem volna. Leírhatnák inkább azt, hogy konkrétan háttérszínt, oldaldobozfejlécének a háttérszínét, és ilyen egyébb kis apróságokat hogyan tudok változtatni. No nembaj, azért a háttér színt és a fejlécem háttérszínét amint láthatjátok a blog.hu-s segítség nélkül is megoldottam(valahogy). Gondolom ez még nem a végleges forma, csinosítgatom még. Jobb ez mint Karácsonykor a karácsonyfa diszítés. Az ember mindig talál valami apróságot amit még ráaggatna. Csak aztán le ne törjön az ág a sok dísztől. Vagy fel ne boruljon a nagy össze-visszaságban.

A blogom "trendibe vágásán" kívül azért más is történt. Tegnap összegyültünk családi hepajkodni apukám szülinapjának alkalmából. Itt volt mindenki, aki számít. Nekem különösképpen Peti(az unokatesóm) számít. De azért természetesen a többieknek is örültem ám. És jött persze az újabb alkalom, hogy kiábránduljak a gyerekekből, mint emberi fajból. Nem tudom, szerintem én azért aranyosabb kölök voltam, de a testvérem gyerekei... 10 és 8 évesek, az ember azthihetné erre a korra már szorul beléjük némi önkritika és értelem, dehát csaknem. Ezeknek beszélhet az ember szépen, de olyan mint a falra hányt borsó. Lepereg.

-Nati, ne ütögesd Petit!

(PUFF)

- Hagyj már békén, játsz a testvéreddel!

(Hülye, értelem egyetlen halovány szikráját sem tükröző vigyor, és...PUFF)

Itt már a "beszéljünk a hüvelygombáról" jellegű trükköt sem vetheted be ellenük, hisz azt sem tudják mi az a hüvelygomba, ráadásul nehéz bármiről is normálisan beszélgetni úgy, hogy közben folyamatosan ütögetnek és csesztetnek és visítozva viháncolnak. Eleve irritálnak a gyerekek, hát még a neveletlen, hisztis fajta. Az meg már csak olaj volt a tűzre, hogy Petit ütötték vágták. Aki természetesen egy pöccintésével elrepíthette volna őket kb egy másik galaxisba, de ő rendes gyerek, nem bánt gyerekeket.

- Na majd én - gondoltam.

Szóval a dolog odáig fajult, hogy szinte anyatigrisként rángattam ki őket a szobámból és fenyegettem meg mindkettőt magamból kikelve, hogy még soha nem pofoztam fel egyiket sem, de ha nem takarodnak elfele akkor mostmár megteszem. Hiába, ezeket nem lehet szép szóval nevelni, ezeket már idomítani kell. Nehogy már a befőtt tegye el a nagymamát... Érdekes módon a nap további részében már tudtak viselkedni. Szóval ez is egyfajta arculat váltás, most már legalább tartanak tőlem.

Egyébként a mai napom teljesen úgy telt, mint eddig a többi a szünetemből. Hiába, ez a puncirohasztó meleg nem az én műfajom. Én 8 előtt már ki sem dugom az orrom. Kutyát sétáltatni is 10kor megyek. Lassanként átállok éjszakai életmódra. Hát igen így nyaranta ezen is változtatok. Napközbenre áthívok magamnak valakit játszópajtársnak és punnyadunk a légkondicionált szombámban. Mára pl uncsitesómat. Tökjót pókereztünk. Szeressük aztat. Jóaz. Holnapra meg Szöszit invitáltam meg. Mivel anyukámék lent lesznek Agárdon, valószínűleg valamilyen éjszakai programot is beszervezek magamnak, csak még a hazajövetelt kell leszerveznem.

Hogy további terveim a nyárra? Jah hát kérem nekem olyanok nincsenek. Én jobb szeretek egyik napról a másikra élni. Carpe diem! Egyenlőre annyit tudok, hogy 3 hét múlva irány Surány kb 10fős baráti társasággal. Egy hét múlva elmennek anyumék egy hétre, nos arra az időszakra ideköltözik Meli, és valószínűleg lesz majd valami spontán kerti ökörködés a saslikkal. Meghát sok-sok spontán koncert. Még az is lehet, hogy az egyiken én állok majd a mikrofon mögött. Mert miért ne?:)