Azon filózok épp, hogy vajon van-e értelme az életnek káros szenvedélyek nélkül. Nem feltétlenül az italra, vagy a narkóra gondolok, bár gondolhatnék éppenséggel arra is. De vegyük példának az ínyencségeket, azért azt, mert nekem tulajdonképpen az a káros szenvedélyem, eszek, ha szomorú vagyok, eszek, ha ideges vagyok, eszek, ha boldog vagyok… Nem feltétlenül kell éhesnek lennem egy chipshez… Egyszerűen csak annyira jó valami finomat enni.
Tegyük fel, elhagynám a nasikat, és egészséges életmódra váltok. Lenne értelme? Ha többet fogyasztanék két salátalevélnél, egyből rohanhatnék a fitneszterembe, nehogy visszajöjjön 2 kg.
Annyi rossz dolog van az életben, nem siránkozni akarok, ez az élet velejárója, de akkor miért ne lehetne egy kis jó is? Ha valaki szeret esténkét meginni egy-két pohár vörösbort, az miért ne tegye meg? Vagy ha csórikámnak baromi jólesne egy dzsoja, akkor miért ne tekerjen egyet?
Szerintem az emberiségnek szüksége van valamire az életében, amiért tényleg egyedül ő a felelős, és csak rajta múlik. Ilyen az egészségünk, és a káros szenvedélyek…
