Már Ádám és Éva óta folyik a harc a két nem között. A férfiak szerint a szebbik nem, a nők szerint pedig a férfiak a hibásak mindenért. Pedig igazából a kígyó tehet mindenről.
Mindenesetre, mi nők, kiharcoltuk az egyenjogúságot, amiből szerintem semmi jó nem sült ki. Most már persze tőlünk is elvárják, hogy dolgozzunk, de azért a háztartást is vezessük és lehetőleg három gyereket is szüljünk mellé, hogy nőjön a népesség. A férfiak igazából még mindig azt képzelik magukról, hogy ők a teremtés koronái, mi pedig a „gyengébbik” nem. De amikor ki kéne nyitni nekünk az ajtót, vagy felsegíteni a kabátunkat, akkor rögtön előhúzzák a jokert: „egyenjogúság”.
Régen legalább udvariasan bántak velünk. Tudjátok: előre engedtek, átadták a helyet, a fenekünk alá tolták a széket, kezet csókoltak, meg hasonló mókás dolgok. Ma már csak néhány szerencsés nő mondhatja el magáról, hogy talált egy olyan férfit, aki még udvarias a nőkkel (mint például az én egyetlen szerelmem is bibibe :P ) .
Jó, szerintem sem kéne visszamenni a középkorba, ne essünk túlzásokba, tisztában vagyok vele, hogy volt idő, amikor emberszámba se vettek minket, de abban is teljesen biztos vagyok, hogy manapság kezdünk átesni esni a ló túloldalára. A férfiaknak nem hagyjuk, hogy férfiak legyenek, így mi sem érezhetjük igazán nőnek magunkat mellettük. És csak így egymást közt lássuk be: akárhogy is küzdünk ellene, fizikailag igenis mi vagyunk a gyengébbik nem (normál esetben persze).
De nem értem miért küzdünk annyira ellene. Cserébe megkaptuk a képességet, hogy úgy manipuláljuk őket, ahogy nem szégyelljük. Nyílván mindenkinek a saját lelkiismerete szab gátat, és nyílván van, akinek nincs is lelkiismerete, ebből kifolyólag akadnak gátlástalan némberek, de ettől még nem minden nő romlott és lelketlen - mielőtt még vérszemet kapnának a férfiolvasók -.
Szóval vonjuk le a szükséges konklúziót!
Kicsit szájbarágósan megemlíteném a kulcsszót:
A-RANY-KÖ-ZÉP-ÚT
Jó lenne már pár férfias férfi, és nőies nő erre a fejre állt világra.